Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Negyedik fejezet
ha akkor foglalkoznak vele, az kihatott volna Szepesy kérelme gyors elintézésére, mint tisztázatlan jogi kérdés, esetleg feltartotta volna. Most azonban már megvan Szepesy „jussa”, így hozzá lehet fogni a kényelmetlen háborgó Knezevich elhallgattatásához. Szepesy nagy tervei útjában már semmi, senki sem áll, — legkevésbé Knezevich ... Knezevich nyilatkozata A leiratot a tanács ismertette Knezevichcsel, aki november 7-én válaszol41. Levelében közli, hogy Szalay ügyész úr, aki ügyeit intézi, távol van és kéri a tanácsot, hogy 3—4 heti haladékot kaphasson s akkor adja majd be nyilatkozatát. Saját kezűleg írt levelét így írja alá: Knezevich István Könyvnyomtató. Miért is hivatkozzon az amúgy is kétségessé vált királyi privilégiumra? — még talán kinevetnék érte, hogy olyan tollal ékeskedik, amely nem illeti meg. Ha ugyan már meg nem tették!... Knezevich — nyilván Szalay ügyész úr segítségével — terjedelmes nyilatkozatban válaszol, nem ugyan 3—4 hét, hanem kereken négy hónap múlva.42 Bármilyen terjedelmes is nyilatkozata, érdemlegesen jóformán semmi újat nem ad kiváltságos jogának bizonyítására. Ismét utal az 1810-es leiratra s úgy véli, hogy 1832-ben elnyert lapengedélye még csak megerősítette azt. A „jogi” érvekből kifogyván, ezután áttér az „érzelmi” argumentumokra, amelyeket korábbi írásaiból már jól ismerünk. Megkockáztatja azt az állítást is, hogy a nyomda Engelné alatt tényleg rosszul ment, de amióta az ő keze alatt működik, általános megelégedést vált ki. Ezután hirtelen ötlettel azt veti fel, hogy szinte kár Szepesynek szép, nagy nyomdát állítani, mert az utódai majd úgyis elhanyagolják... Nehezen érthető ez a terjedelmes érveléssorozat, ugyan mit várhatott ettől Knezevich? — hisz tudja, hogy Szepesy már megkapta a nyomdaengedélyt, talán csak nem gondolt arra, hogy az ő gyengécske érveire visszavonják? A nyilatkozatra június 30-i keltezéssel a Helytartótanács határozott királyi rendelkezést továbbít a városi tanácshoz.43 Ebben a rendelkezésben már nincs semmi érvelés. vita, hanem csak egyszerű közlés: Engel halálát követően utódaira a privilegium már nem volt érvényes, így ha Knezevich nyomdáját fenn akarja tartani, kérjen új kegyes privilégiumot. A rendelkezést közlik Knezevichcsel, s ő eleget tesz a kívánalomnak, jóllehet tud róla, hogy már javában folynak az övéhez képest hatalmasnak mondható Lyceum nyomda berendezési munkálatai. Serényen dolgoznak a kőművesek, az asztalosok és egyéb mesteremberek, hogy minél előbb fogadhassák a frissen szállított betűanyagot, valamint a sajtókat. Nagynak, nagyszerűnek ígérkezik ez a nyomda, mely nincs is messze Knezevichtől. Az ő nyomdája az Ó-posta utcában van, melyet ma Perczel utca néven ismerünk, — a Lyceum nyomdát pedig a volt pálos kolostor gazdasági épületében rendezik be, a Perczel utca és a Lyceum utca sarkán. Knezevich eleget tesz a nyomdaengedély-kérésre felhívásnak azért is, mert hirtelen egy csomó munkához jut. Időközben a Lyceumban megnyílt a jogi kar, majd a bölcsészeti kar és éppen 1835-ben vagy tucatnyi különféle, előadásokat tartalmazó füzetet rendelnek meg nála az akadémia professzorai. Ám ennek a konjunktúrának
