Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Negyedik fejezet
Az események most már megállíthatatlanul peregnek tovább. Knezevich érvei mit sem nyomnak a latban és Szepesy sem kíván vele „üzletet” kötni, hanem 1834. február 11-én formálisan is beadja nyomdaengedély iránti kérelmét az uralkodóhoz.34 Kollár Ferenc nyomdaalapítási terve Úgy látszik, Szepesy nyomdaalapítási tervének híre ment, mert márciusban újabb pályázó jelenik meg. Ebben nem is lenne semmi különös, érdekesebb azonban az, amit kissé fecsegő modorban a városi tanácshoz intézett kérvényében olvashatunk.30 Kollár Ferenc litográfia felállításához kéri a tanács hozzájárulását március 21-én kelt kérelmében. Bevezetőjében elmondja, hogy előző nap Szepesy püspöknél járt és arra kérte, hogy felállítandó nyomdájában litográfusként őt alkalmazza. A püspök azt válaszolta, hogy valóban, litográfiát is akart, ám a helybeli nyomdász kötelezte magát, hogy három éven belül nyomdáját rendbehozza, és ő nem akarja azt károsítani. Ezért azt ajánlja Kollárnak, kérjen engedélyt a tanácstól, ha azt elnyeri, akkor eláll a saját litográfiájának tervétől. Első pillanatra bizony meghökkentő Szepesy nyilatkozata, különösen ha tudjuk, hogy már egy hónapja beadta kérelmét a nyomdára, — most meg úgy nyilatkozik, hogy három évig kötelezettségben van, meg hogy nem akarja Knezevichet károsítani. Szepesy jó emberismerő volt és sejtette, hogy amit Kollárnak mond, az hamarosan továbbadja, a hír pedig megnyugtatja Knezevichet meg a közvéleményt is. Ugyanis biztosra vehetjük, hogy számosán lehettek a városban, akik a püspök és Knezevich küzdelmében az utóbbi oldalán álltakés elítélték Szepesy talán túlságosan energikus és célratörő akcióját. Bizonyos kétszínűséget láthattak abban is, hogy Knezevichnek három évi haladékot adott, de hozzá pénzt még kölcsön formájában sem, tehát olyan feltételt szabott néki, amelyről eleve tudta, hogy Knezevich nem teljesítheti. Kollárnak nyugodtan ígérhetett, biztos volt benne, hogy nem kap engedélyt, — alkalmazását pedig azért hárította el, — meg kell hagyni, igen ügyesen — mert ez precedens lett volna arra, hogy értelemszerűen Knezevichet is felvegye, amit viszont nem szándékozott megtenni. Kollár kérvényét — a szokásnak megfelelően — az április 1-én tartott tanácsülés határozata alapján kiadták Knezevichnek, hogy 15 napon belül adja meg véleményét. Knezevich április 21-én kelt levelében36 azt írja, hogy a litográfus csak apróbb munkákat képes készíteni, márpedig ő is abból él s mivel az gyorsabban dolgozik, így ő egész háza népével elpusztul. Különben is „valami tsinosabb” nyomdára itt szükség nem lesz, mert a jövő hónapban újabb betűket szerez be és jobb festékkel is dolgozik. Ismét előveszi régi fegyverét, a sokszor emlegetett 1810. évi leiratot, mely ugyan tévesen, de Engelné privilégiumát érvényesnek ismeri el, ezt másolatban csatolja leveléhez. Végezetül arra emlékezteti a tanácsot, hogy ő a közösség részére készségesen végzett ingyen nyomtatást is. Kollár kérését elutasították, mert a tanács újabb bonyodalmat nem akart és így Szepesy jól számított: nem kellett módosítani terveit. A Helytartótanács 1834. április 29-i kelettel leiratot intéz a városhoz37, melyben utasítják, „hogy kebelében levő minden könyvárosok, nyomtató, és köecző, vagy más illy nemű intézeteket összeiratván” ezekről sürgősen adjanak kimutatást. A városi 105
