Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Negyedik fejezet

városban, második nyomda felállítása „felsőbbi Elrendelések ellen vagyon” és hivatkozik az 1810-beli helytartótanácsi — lényegében tévedésen alapuló — leiratra, mellyel elutasították Erős Gáborék kérelmét. E leirat másolata a levél 1. sz. melléklete.

Mint akinek nincs veszteni valója, levelének következő soraiban Knezevich szembeszáll a püspök argumentumaival s azt írja, hogy „a környül állások (azok) ellenére lenni látszanak”, mert a püspök szerint Baranya, Somogy és Tolna megyékben a pécsin kívül nincs nyomda, „és ez is a legrosszabb karba lenne helyheztetve" nos Kaposváron Typographia, Tolna megyében pedig Lythographia most állíttatott fel. Annak, hogy nagyobb munkák nem készültek az ő nyomdájában, nem ő, „hanem az íróknak való fogyatkozása annak az oka”. Különben is nyomdáját 1826-ban megújította, mely „több tetemes költségekkel, és több ezer forintok ki ‘adásával volt öszve kaptsolva, és hogy ezen Typographiám nints el hagyatva, mint a minek mondatik’” — azt a csatolt mellékletekkel kívánja bizonyítani.30 A püspök nem tartja meg a szavát, — ezt ugyan nem meri így leírni, de erre utal, mikor külön kiemeli, hogy Szepesy mellékelt válaszleveléből „a derül fel, hogy Ő három Esztendők elfolyása utánn Szándékoskodik tsak változást tenni.” Feleslegesnek tartja az elmondottak után egy másik nyomda felállítását, annál is inkább, mert ha ez megtörténik, „nem tsak magam, hanem nyomorult Feleségem gyermekeim egy kitanult Typography fiam moraliter életünktől meg fosztatunk”.

Knezevich felsorakoztatott érvei, valamint helyzetének ismételten drámai hangon történő ecsetelése mellett sem biztos abban, hogy ezek alapján a püspök kérelmét elutasítják, ezért levele befejezése előtt — részéről — még egy megoldásnak látszó lehetőséget vet fel. Kéri a tanácsot, hogy ha a püspök mégis megkapná az engedélyt, akkor „méltóztassan közben vetésével szerentséltettni” és a püspöknél elérni, hogy „akkor inkább az én Typographiámat vegye meg azon az áron, hogy én élhessek belüle úgy valamind nékem Typographiám béhoz... külömben én egy nyomorult leszek, és minden életem módjától meg fosztatodom, úgy hogy végső Ínségre juttok”.

Ezt a levelet Knezevich, minthogy a tanácshoz intézi, ismét „Kirallyi priv. Könyvnyomtato” aláírással látja el...

A tanács latin nyelvű felterjesztésben foglalja össze véleményét.31 A felterjesztés lényegében Szepesy kérelmét támogatja s ezt azzal indokolja, hogy Knezevichről és nyomdájáról minden rosszat elmond. A nyomda nyomorúságos állapotban van, betűi rossz minőségűek, a határidőket nem tartja be, végzett munkája pedig teljesen hasznavehetetlen és így tovább, majd szinte végső döfésként közük, hogy semmi remény nincs arra, hogy a közeljövőben jobb állapotba kerüljön a nyomda, ugyanis Knezevich gyakorlatilag nem tanult nyomdász... Márpedig a magasabb iskolákkal rendelkező városnak szüksége van egy nagyobb nyomdára és litográfiára, nemcsak a püspöki Lyceum használatára, hanem a közösség javára is.32

A Helytartótanács válaszol a tanács felterjesztésére,33 s bár Knezevich és a tanács levelének számos részletével foglalkozik, de egy szóval sem tér ki arra, hogy Knezevich privilégiuma gátolná egy másik nyomda felállítását. Jobban felfigyel azonban Knezevich levelének azon megjegyzésére, miszerint Kaposváron a közelmúltban nyomda létesült volna. Erről nem tudnak és tüstént írnak a győri főigazgatónak, vizsgálja meg, mi igaz ebből.

104