Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
Másolás vassókkal Annak ellenére, hogy „a vassókkal való másolás [...] nem új, sőt régóta (John Herschel, 1842), mint kék nyomás (Cyanotipie) van alkalmazásban" [1], Magyarországon csak pozitív változatának felfedezését követően (Pellet, 1877) kezd elterjedni. A fotokémia fejlődését hivatásából adódóan érdeklődéssel kísérő dr. Wartha Vince (1844-1914), a magyar királyi József-műegyetem tanára Thomsen közvetítésével értesül róla, és foglalkozik „ezen papírok előállításával". „Követtem a Journal of the Franklití Institute-ben [...] ajánlott eljárást azon különbséggel, hogy nemcsak az ott említett czitromsavas vasoxyd-ammóniákkal, hanem más oxálsavas és borsavas vasoxydumokkal tettem kísérletet. [...] Azt találtam, hogy az oxálsavas a legérzékenyebb, utána következik a czitromsavas [...], a legkevésbé érzékeny pedig a bórsavval készített." 1878-ban, a párizsi világkiállításon „minden osztályban látni lehetett az un. papier ferroprussiate gyakorlati alkalmazását; nagy része a kiállított tervrajzoknak, hirdetéseknek [...] ezen egyszerű módon sokszorosittattak. Az un. fénymásolatok előállítására már évekkel ezelőtt használták az állandó ezüst-fehérnye papirost." [2] A negatív kék-másoló vagy kéksavas vas-papírokat „cyan és vassókkal impregnálták" [3], ahogy erről Veress Ferencnek, a nyolcvanas évek folyamán készült Önarckép fényképező készülékkel, Nő népviseletben és Pároskép falusi szobabelsőben című fotográfiái tanúskodnak. [4] Ezek a másolási módok azon alapulnak, hogy az un. ferrisók - fény hatására - ferrosókká alakulnak át, és a jelen lévő vörös vérlúgsó befolyására, kék alapon fehér másolatot eredményeznek. Amikor viszont sárga vérlúgsóval kenték át, fehér alapon kék vonalakból kirajzolódó képet kaptak. „A kék nyomatok a színük miatt (csak a századforduló táján) tudtak műkedvelő körökben nagyobb elterjedést nyerni." [5] „Újabb időben (azonban) gyakran látunk kékszínű fotográfiákat. [...] A mai, szecessziós korban leginkább - ahogy Müller László (1875-1956) tette - tájképfölvételek másolására alkalmas." [6] A vassóval másoló un. negatív vagy pozitív kék nyomással szemben, „Brunk (révén) sikerült a kék képeket különböző árnyalatú fekete színűekké átváltoztatni", aki az un. tintamásolás során, a vérlúgsó helyett csersav oldatot használt, minthogy 72
