Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
ezzel, illetve gallussavval a ferrisók fekete csapadékot, „tentát adnak". [7] Nálunk ez az eljárás azonban csak a századforduló után talált követőre, Szeles Béla személyében. [8] Nem tudni, hogy az 1890-es műkedvelő fényképészeti kiállítás közönsége hoszszasabban elidőzött volna Téry Ödön Kilátás a Bazilika kupolájának keresztjéről című, argentotíp-papíron vassal, illetve pyroval (pirogallussal) készült, A Komlóhegy Trencsén megyében, illetve A Czukor-siiveg a szédellői völgyben című képei előtt, amelyekhez hasonlóakat pedig addig nemigen láthatott Magyarországon. [9] Ezek ugyanis „a vassókkal való olyan másolási módok" eredményei voltak, „melyeket kalitypia gyűjtőnév alatt foglalnak össze, (és) nálunk csak kevéssé vannak használatban, holott Angolországban és Amerikában közkedveltségnek örvendenek." [10] Az argentotípia apróbb módosításával kidolgozott (króm-, illetve ezüst) kallitípia eljárását W. J. Nichol csak 1889-ben tette közzé. Nálunk, az úttörő Téryn kívül „alig akadt művelője". A króm-kallitípia érzékenyítő oldatát vízből, vasoxalátból és ezüst-nitrátból keverték, Seignette-só, borax, kálium-bikromát 10 %-os oldatában hívták, az ezüst változatát viszont négy, különféle oldatból készítették, előhívó gyanánt ecetsavas nátrium, derítő-fürdőül citromsav és citromsavas nátron elegye, rögzítőül nátrium-thioszulfát és „erős" ammóniák oldata szolgált. Másik változatát - amelynek érzékenyítő -, és a másolatot „fejlesztő" oldata egyaránt különbözött Nichol-étól - James Thomson eljárása nyomán - dr. Mocsári Pál honosította meg a századfordulót követő első évtizedben. [11] A szerves vassók fényérzékenységén alapuló szépia-eljárás (korabeli elnevezéssel sépia-vasnyomás) eredményeként születő képek - annak ellenére, hogy Arndt és Troost már 1895-ben forgalomba hozták a készítéséhez szükséges szépia vaspapírt - Magyarországon az 1900-as évek közepéig „csak kevés amatőr előtt volt ismeretes". A papír érzékenyítésére az ammónium-ferri-citrátból, ezüst-nitrátból, borkősavból és zselatinból, illetve vízből álló oldatot használtak. „Ezen eljárással nagyon szép barna, sárgás-barna színű levelezőlapokat, rajzmásolatokat, diapozitíveket, de még arcképeket is" készítettek. [12] JEGYZETEK [1] Fényképészeti Értesítő, 1895: 79. [2] Hivatalos jelentés a Párizsban 1878-ban tartott egyetemes kiállításról. XIII. füzet. Vegyészeti ipar. E\ső rész. A fényképészet anyagai és készülékei. Szerkesztette dr. Wartha Vince. [...] Budapest, 1879: 8-9. [3] Fényképészeti Értesítő. 1896: 235. Fényképészeti Szemle, 1899: 26, 41. [4] (2x) 9x6 illetve 12 x 9 cm. Az Országos Műszaki Múzeum, illetve a MNM Történeti Fényképtára tulajdonában. [5] Egy kis chemiai elmefuttatás. Fényképészeti Értesítő, 1896: 52. [6] Sajóhelyi Béla: Fotografálás. Stampfel Károly kiadása. Pozsony-Budapest, 1902: 44. [7] Fényképészeti Értesítő, 1896: 23. [8] A fotografálásról. Az Amatőr, 1907: 111. 73
