Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
a legjobbakkal is kiállja a versenyt; borús időben négy mpcz alatt teljesen kielégítő negativot adott vasoxaláttal előidézve. [18] Kossak és Dunky urak kétféleképen készült lapokat küldöttek. [...] Az egyik a maguk combinatiója szerint készült, s ez utóbbi, ha a szűrés nagyobb figyelemmel történik, semmi kivánnivalót nem hagyott volna maga után." [19] 1883 elején „emulsióval készült tájképet" kézbesített a posta Veressnek, a Fényképészeti Lapok szerkesztőjének. Fekete Sándor nagyváradi fényképész küldte sorai illusztrálására. „A műit nyáron kirándultam a Sebes-Körös partjára, hogy innét a Nagy-Váradot átmetsző folyamot és a két városrészt összekötő hídjával megörökítsem." A mutatványba küldött „csinos" kép megnyerte ugyan a szerkesztő tetszését, de közlése elmaradt. [20] Rupprecht Mihály (1829-1904) soproni fényképész „combinatió útján készített" emulziójának egyetlen erényét nem nagyfokú érzékenységében látta. Könnyen és gyorsan lehetett vele bánni, nem vált le az üvegről, de ami a legfontosabb volt egy portréfotográfus számára, a „fő- és mellékárnyékokat az arczban" tisztán megtartotta. [21] „Ha körültekintünk a Budapesten lévő 30-35 fényképész közt - tudósít Csonka Géza -, alig találunk ötöt-hatot, kik még a régi kezelésnek hivei [...] s ezek is a kényesebb levételeiket kénytelenek száraz lemezekkel végezni. [...] Kozmata Ferenc (1846-1902) Haack-féle lemezekkel [22], Koller Károly (1823-1890) Angerer [23], Monckhoven-féle lapokkal [24], Klösz és Strelisky Monckhoven és Haack-lapokkal, vagy a legújabb Hungária-féle honi lapokkal dolgozik, a többi vegyes lapokkal, sőt külföldi gyártmányokkal." [25] Legtöbbjüket Veszprémi Samu vegyszerkereskedő látta el száraz lemezekkel. Veress Ferenc „minden áruba bocsátott emulsiós lapot megkísérteni" óhajtott, hogy saját, brómammóniummal készült, új fajta lemezeivel - amelyekből 1885-ben 3000 darabot állított elő - összehasonlítsa őket. Victor Angerer (1839-1904) és Székely dr. „hazánk szülöttei bécsi fényképész uraktól" megbírálás végett 12 x 15 cm nagyságú száraz lemezeket kapott. 4-6, 5-7, 6-8, 7-10 másodpercig világította meg őket délelőtt 11 óra körül, nagyon borús időben, kettős üvegmennyezet alatt. A lapok érzékenységének meghatározására Léon Wamerke (1837-1900) „sensitometer"-ét használta. [26] „Székely és Angerer lapja a 19-ik számot jelezte. [...] A Heid-féle lap - amelyből ugyancsak kapott kísérletezésre a gyártótól - valamivel többet mutatott 16-nál. [...] A miénk, mely főzéssel állíttatott elő, a 15-iket mutatta." [27] Bár a Veress-féle emulzióra 1 másodperc alatt készülhetett a kép különösen mozgékony gyermekekről, mégis újabb, higany-kloriddal előállított érzékenyítő, vagy sensibilator bevezetésének szükségét látta. Kiváltképp, hogy a mozgó tárgyak, gyermekek levételére a lehető legrövidebb megvilágítást igénylő tárgylencséjét használta, s a „hajlékban is teljesen szabad világosságot" alkalmazott, hogy a lemezt minél gyorsabban, pillanatnyi ideig exponálhassa csak. A lapok megvilágítására határozott utasítást akkoriban egyetlen „rendelvény" sem adott. Sok múlott a fényképező adottságán, a felvétel körülményein, amelyek minden műveletet egyedivé, megismételhetetlenné tettek, szertefoszlatva a fényképezés gépies egyformaságot 64
