Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
Egy rövid hír Párizsból
Egy rövid hír Párizsból 1839. február 2-án egyetlen, igaz, néhány soros mondat tudatta a Hasznos Mulatságok című lap olvasóival - az Allgemeine Zeitung melléklete szerint „télhó" 15-én Párizsból keltezett hírt -, hogy „Daguerre úr mindenek fölött legérdekesebb fölfedezést tett, ti. azon módot találta ki, melly szerint a' fényes sugarak .hatását a' tárgyakra, például a' papírosra állandóvá tehetni, ami nem kevesebbet jelent, minthogy a' fényes sugarak által lerajzoltatja a' tárgyakat a' legnagyobb pontossággal és a' rajzolatot híven megtartja - s az nagyitó üvegen nézve nemhogy veszítene, de nyer hűségben és szépségben [...]" [1] A Pesther Tageblatt - a Gazette de France cikkére hivatkozva - e rövid, s a korabeli olvasó számára felettébb talányos közlésnél jóval bővebb tájékoztatással szolgált. Jides Janin über Daguerre's Lichtbilder azaz Daguerre' fényképei. (Jides Janin után.) címmel február 5-én [2] indította el közléssorozatát, amely magyarul két részletben, de több mint egy hónappal később, a Schedel, Vörösmarty, Bajza szerkesztésében kiadott Athenaeum-ban jelent meg. [3] így szerzett tudomást Pest város lakossága a század korszakalkotó felfedezéséről, Németország és Ausztria közvetítésével, de Közép-Kelet-Európában elsőként. [4] Milyen fogadtatásra talált a felfedezés híre Magyarországon? A tudós elmék itthon is, másutt is [5] azonnal átlátták jelentőségét, megsejtették várható eredményeit. „Gyönyörű találmány az Obszcura Camera kép fixirozása" - írta Bolyai Farkas. „A gondolat szép, 's tökélyesítését nagy következéseit várhatni." [6] Majd többen is megpróbálták a sötétkamrában képződő képet fényérzékeny rétegen rögzíteni - mint Bolyai is tette. Noha elvben kétségbe vonták, hogy ez lehetséges -„[...] úgy, amint van, azon színekkel [7] lehetetlennek mondottam [...]" -, végül mégis megpróbálkoztak vele: „[...] azonnal ígértem, hogy edj(et) feketén [8] fixálok - s úgy mondották, hogy csak sötétben is marad meg". E sorok mögött csak a lehetőség bújik meg, nem a tény. Bizonyos, hogy számos, akkor már ismert, fényérzékeny vegyülettel próbálkozhatott, de nincs megbízható adat, amely arra utalna, hogy - Daguerre-hez hasonlóan - tökéletes eredményt elért volna. S ami még lényegesebb: aligha sejtette meg Daguerre eljárásának mibenlétét. 5
