Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

Egy rövid hír Párizsból

A január 7-én elhangzott bejelentés óta, Európa újságolvasó közönsége érdeklődéssel figyelte a Párizsban zajló eseményeket. Kivált előnyös helyzetben voltak azok, akik huzamosabb időn át a helyszínen tartózkodtak, és mindenről azonnal, hiteles forrásból értesültek. A Monarchia e tekintetben kivételes előnyt élvezett. Nagykövete, az 1826 óta akkreditált gróf Apponyi Antal jó kapcsolatot alakított ki a feltalálóval. [9] „Nem feledém ismételten kérni Daguerre úrtól Felséged részére - írta Metternich Kelemen herceghez intézett francia nyelvű levelében július 15-én - egy próbanyomatot, mely csodálatra méltó találmányának eredménye. Ismételt Ígéretét bírom, hogy majd midőn mindkét Ház megszavazza évdíjával kapcsolatban a törvényt, rögvest juttat belőlük, s az Ön kegyes bocsánatát kérte, miért ennek előtte nem teheti meg. [...] Kérdezőm őt, vajon segédletével nem kaphatnék-e egy sötét kamarát, hogy magam is megpróbálkozzam készítésükkel. Azt a választ adta, hogy valószínűleg Giroux, s nem ő lesz az, ki előállításukat vállalja. Gondja lesz, ha óhajtám, ígérte, hogy már jelen pillanatban, az elsők közt jegyezzék fel nevemet a készülékre várók listájára. Sietve igennel válaszoltam ajánlatára. Nincs mi csodásabb s oly talányos volna, mint a Daguerrotypben képződő rajzolatok, s igen örvendenék, ha Fenséged e vonatkozásban indokolt türelmetlenségét mielőbb kielégíthetném. [10]

Mire a július 15-én keltezett levél eljutott címzettjéhez, már mindkét Ház meghozta döntését, s többé semmi sem állott útjában annak, hogy Daguerre felfedezése „közhírré tétessék".

„A' párisi academia aug. 19kei ülésében tudósok, művészek 's műkedvellők igen nagy számmal gyűlének össze, Aragotól megtudandók a' daguerrei festészet titkát. [...] Daguerre alkalmazása a' következő: Egy ezüstös réz lemezt vesz az ember, mellyet gyengén egy kis kályha 's alkohol-lámpa segélyével átmelegít. Ekkor szorgosan megtisztíttatik, hogy az ezüstről minden idegen anyag, különösen a' réz eltávolíttassék. A' mosás után következik a' megköszörülés. Ezen lemez melly most már egészen tiszta 's fényes, valami külön tiszta 's mindentől idegen gőzöktől ment helyen, ibolyi gőznek tétetik ki, mi mellett azonban különös elővigyázatokra is van szükség: csekély mennyiségű ibolyi tétetik a' szekrény padlatára, melly az érez lemeztől vékony lepel által el van különözve, mi által a' gőz mintegy megszitáltatik 's az edényt egyformán lepi meg, továbbá a' lemeznek érczczel kell körül övedzve lennie, miután e' nélkül a' légszesz jobban meglepné széleit mint közepét 's miután a' találmány tökéletesítése épen abban áll, hogy a' legtökéletesb egyarányosságban lepje meg a' légszesz; arra is ki kell tekinteni, hogy sokáig a' lemez a' gőznek ki ne legyen téve, a' legalkalmasb ideje akkor van az elvételre, midőn rajta a' légszesz sárgulni kezd. [...] Ekkor a' lemez [..,] a' camera obseurába vitetik, mialatt azonban a' legszorgosb vigyázattal kell megóvni minden világosságtól, miután annak hatása olly nagy, hogy egytizednyi pillanat elégséges rá befolyással bírni [...] A' kamra hátulsó részén igen gyöngén köszörült üveg találtatik, melly előre 's hátratólható, mig a' külső rajz magát egészen le nem képzi. Ekkor az ércz-lemez az üveg helyébe tétetik 's a' világosság behat. Rövid idő, három négy perez alatt, a' világosság behatása szerint a' kép kész s' a' lemez kivétetik. Ezen állapotában azonban a' kép csak felületében látszó; 's csak akkor tűnik fel, miután a' kényeső gőznek tétetik ki.

6