Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
Antal és társa Porcellán fényképészeti műtermében a tulajdonos és társa, ifjabb fivére, János készítette a képeket. „Bizton merjük állítani - írta a korabeli „hírharang" fotói láttán, amelyeknek igen sikerült példánya Laborfalvy Róza portréja [29] -, hogy Országh a többi pesti fényképészeket, valamint tisztaság és hűség tekintetében még a külföldieket is felülmúlja." [30] Fivére, János - Antal sikere láttán -1863 júliusában megvált tőle, és „Hermann Miklóssal társaságban nyitott műtermet, egygyel szaporítván a főváros jelesebb fényírdáinak számát". [31] A Porcellán fényképészeti műterem előbb csak tulajdonostársát veszítette el, majd félév sem kellett hozzá, s a műterem tönkrement. Tulajdonosa, ettől kezdve, mint a kereskedelmi minisztérium díjnoka tengette életét. Midőn a megvakulás veszélye fenyegetni kezdte -1878. április 6-án golyót röpítve fejébe - a halálba menekült előle. [32] Beégetett fényképek „Lemling József [...] mondja egyik nevezetes munkájában, hogy a pyrophotographia kezelésmód minden másnemű fényképészeti módszert felülmúl, s valóban jól sikerült porczellán-kép minden más módon készült fényképeknek valóságos koronája. [...] E képek kitűnő tisztaságuk, s finomságuk mellett évezrekig megmaradnak. Ezeket felbontani, vagy színükben meghalványítani nincs hatalmában sem a nap sugarának, sem 700°-os heves tűznek. [...] Ez a kezelés ama csoporthoz tartozik, melyet a chromnak kálival és ammoniummal való összeköttetéseiből alkotott [...]. Ha korom-fösték helyett tüzet álló különböző fémek élegeiből (:oxidjaiból) készült, és finomul megtört festék-porral állítjuk elő tevőleges képeinket [...], porczellánvagy üvegedényre halászszuk ki [...], katlanunk perselyébe teszszük, addig hevítjük, míg a kép abba teljesen beleolvad." [33] Az első, tűzzel beégetett porcelán-képeket Magyarországon az Országh testvérek készítették. Az eljárást Antal hozta magával, de maga csak „papíron" művelte, míg Jánosnak „különösen porczellánra tett fényképei gyönyörűek" - írta a Budapesti kalauz 1864-ben. [34] Veress Feme látott ugyan „porczellánra tűzben olvasztott fényképet" az 1855-ben rendezett párizsi világkiállításon, s „óranegyedekig is" gyönyörködött bennük, készítésük módját azonban ekkor még nem ismerte. Amikor 1867-ben az újabb párizsi világkiállításra visszatért, már kellő felkészültséggel rendelkezett, hogy önerőből elsajátítsa azt, miután nem állt módjába, hogy Lafon de Camarsac-nak, az eljárás felfedezőjének 1200 frankot, vagy Justus Leth-nek, legkiválóbb bécsi művelőjének 700 forintot fizessen a tanításért. [35] Első kísérletét így 1868-ban végzi „kisded broschképeken". „Chromkális tojásfehérével húztunk be egy üveglapot, s miután a nap sugarán - egy diapositív képen keresztül - megvilágítottunk, finoman megtört fekete kása-gyöngyporral idéztük elő a képet. Minthogy a kiégetéshez kemencénk nem volt, négy nagy darab kovácsszínből [...] kohófélét alkottunk, melynek fenekére vékony vashuzalból göngyölített párnácskát tettünk, s erre helyeztük brosch nagyságú email-lemezen levő kisded képünket. [36] Faggyúmécs 55
