Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

Másolás krómsókkal

Szénfényképek

„1839-ben vette észre (a skót) Mungo Ponton (1801-1880), hogy az oxygént könnyen felvevő anyagok a fény behatása alatt a chromsavat felbontják." [1] Ponton más irányban indult el, mint kortársai, Daguerre és Talbot, mint később Niépce de Saint-Victor és Le Gray, akik valamennyien az ezüstsók fényérzékenységére építették eljárásukat. A skót kísérletező követői - a francia Edmond Becquerel, az angol Robert Hunt (1807-1887) és Talbot - krómsavak alkalmazásával próbálkoztak.

„A chromsavaknak [...] gyakorlati használata körül a párizsi Poiteven Lajosnak van legfőbb érdeme [...]: 1855-ben találta fel véglegesen a chromsavas káli [2] és gelatin, czukor sőt albumín-vegyüléket festékkel, vagy szénnel keverve alkalmazni. [...] Ez eljárásnál az uralkodó test az ügy nevezett 'két föstsavas káli' (:kálium-bikromát). A második az enyv-féle, mely lehet gelatine, fehérnye, arábiai mézga [...]. A harmadik a fekete korom fösték. A chromsó a vele összevegyített életműves anyagot megcserzi [...], összemeneszti [...], de csak ott, hol a világosság éri. Ahol pedig a világosság behatásakor födve van, ott az enyv, s a többi fehémye-féle anyagok megtartják természetes sajátságukat, s a por-festék anyagok leragadnak." [3]

Míg az ezüstsót tartalmazó papírképet mindenféle módon, de eredménytelenül óvták a „körlég" romboló hatása ellen, ezzel az eljárással a pozitív papírképek készítésének „biztosabb, de különösen állandóbb" formája nem akadt. „E mellett bizonyított már a neve is 'szénkép' (finom koromból való kép) más néven pigmentkép, melyet semmiféle eddig ismert szabadon lévő só, vagy gőz föl nem bonthat." [4]

„E nagyon érdekes eljárást - írja Veress Ferenc - már 1867-ben [5] tanulgattuk [...], és annyira tökéletesítettük, hogy nemsokára Taupenot s mások száraz eljárása szerint [6] Kolozsvárról és környékéről ötven negativ-képet vettünk le, s ezekről negyven féleképen készítettünk pigment képeket." [7]

A hetvenes években az egy évtizede még újdonságnak számító szénfényképek

[8] készítésének leírása valamennyi igényes tan- és receptkönyvben szerepelt már.

52