Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

Kétarcú képek

Blanquart-Evrard - a Francia Tudományos Akadémiához intézett közleményében, 1849-ben [1] - említést tesz egy olyan fajta, alulexponált, üvegre készült albumínképről, amely sötét háttér előtt (ha az emulziós oldal felől szemléljük) pozitívnek, ha a másik oldal felől nézzük, negatívnak látszik. „Miként a dagerrotípia - írta róla saját kísérletei kapcsán, 1851 novemberében, Fox Talbot hol negatívnak, hol pozitívnek mutatja magát, attól függően, honnan szemléljük. E kétarcü képek, melyek egyazon időben miként nemlegesek, épp oly tevőlegesek is. [...] Azon idő óta, hogy velük kísérletezem, egy új fényképészeti eljárás jelent meg, melynek révén hasonlóan kétarcú képek gyapmáz bőrözeten állíthatók elő."

Akoliódiumra készült, ambrotípia néven ismert képtípusból olyan, amely bizonyíthatóan magyar fotográfustól származik - mint az, amelyiknek készítője Mezey Lajost választotta modellül ritkaságnak számít. [2]

JEGYZETEK

[1] Comptes rendus hebdomadaires de l'Académie des Sciences. 1849: XXIX: 215. La Lumiére, 15 décembre 1851.

[2] Közgyűjteményeink egyikében, a MNM Történeti Fényképtárában őriznek ugyan néhányat belőle - Könyöklő nő, Ülő nő, Kislány fehér kötényben, Férfi szemüveggel, csokornyakkendővel, Szakállas férfi -, de ezek eredete kétséges.

45