Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

A nedves (gyapmázzali) kezelés

Nemleges képek - üvegre

„Hajdanában fehémye réteggel vonták be az üveget, s csak később Le Grey [1] jött arra a gondolatra, hogy a jódkollódium [2] - mivel az üvegről hamar elpárolog, s maga után az üveghez tapadó vékony hártyát hagy - sokkal célszerűbb a fehérnyénél. Gondolatát gyakorlatilag Archer vitte keresztül 1851-ben. [...]

A jódkollódium alkoholos égényben (kénaetherben) feloldott lőgyapot [3], mely nyálkás, átlátszó folyadékot képez, vékony rétegekben nagyon gyorsan szárad, és igen vékony, átlátszó bőrt hagy maga után.[...] Nem tartozik azon folyadékok közzé, melyeknek a fény megárthatna, azért az üvegek kollódiumozása napvilág mellett is történhetik." [4]

A fényképezés ezen üj korszakának kezdetén, amelyet a kollódium megjelenése és használatba vétele jelzett, Magyarországon 1852-ig még nem dőlt el, „hogy a Talbotypie, Niep<jotypia vagy a legújabban felkarolt, gyapmázzali kezelés-é a legelőnyösebb?". Majd minden gyakorlott fényképész a két előbbi módszert követte, a nedves eljárás mibenlétét azonban titokban tartották, akik birtokába jutottak. „Mindazonáltal elvitázhatatlan előnyei ('az igenleges képek rendkívül finoman és élesen előállíthatok') a legnagyobb gyorsasággal terjedtek szét, és alig múlt el egy év, már új, általános elismerésnek és alkalmazásnak örvend." [5]

Elterjedését nem kis mértékben elősegítette, hogy az eljárás Hermann Geibel tollából származó (igaz, egyelőre csak német nyelvű leírását) 1853. május 1-től Pesten, a szerző kiadásában árusították. [6] Magyar nyelvű ismertetésére viszont újabb tíz évet kellett várni.

1 Azon kevesek egyike, aki a még titoknak számító „gyapmázzali kezeléssel" talán éppen elsőként dolgozott, a bécsi képzőművészeti akadémián végzett, és 1841 óta Pesten élő arcképfestő és litográfus, Johann Baptist Clarot (17977-1854?) volt. A Zrínyi utcai Fabinyi-házban berendezett műtermében fogadta megrendelőit, és mintadarabjait „Thiel váczi utczai üzletében, valamint a bécsi utczai papírkereskedésben" állította ki. [7]

38