Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

Az ötvenes évek elején „mindenki azon töprenkedett, hogy kollódiumát mentül érzékenyebbé tegye", de ekkortájt, a kollódium készítésében a magyar fotográfusoknak még nem volt kellő gyakorlata. „Ezenfelül pyrogallussavat nem kaphattunk sehol, egyenesen a gubacsból pedig nagyon nehéz volt előállítanunk." [8] „Gaudin M. A. 1853 (augusztusában) érzékeny lapok készítésére collodiummal brómezüstöt kevert össze. [...] Ugyanezen év július havában Komis Zsigmond gróf előttünk Gaudinhez nemcsak teljesen hasonlóan nyilatkozott, hanem azon a téren kísérleteket is tett." Veress Ferenc, akitől e sorok származnak, maga is az érzékenyebb „bromos Collodium" előállításán fáradozik. „Olyan érzékeny Collodiummal bírok, a mi tökéletesen meg felel a tzélnak (3 secundo). Érzékeny Collodiumom kétféle volt Jod-ammoniumos és Jodsilberes, azt tudjuk, hogy a milyen felolvasztott értzel érzékenyítyük a nyers Collodiont olyan a színe is az elő idézett negatív képnek, az ammoniumosnak szürkés fekete, silberesnek éles fekete." [9]

A gyapmázat üvegre hordták fel, s ennek szerkezetéből, összetételéből adódó, kétségtelen előnyeit néhány (esetleges) fogyatékosság nem tudta igazán kedvezőtlenül ellensúlyozni. [10] „Sohasem felejthetem el azt, midőn 1853-ban [...] Kornis Zsigmond gróf [...] tanítványom így szólt egy alkalommal munka közben: 'Collodiumozni, sensibilizálni, azután czitálni: ez nagyon complicált dolog, arra kellene törekednünk, hogy a jod-ezüst összeköttetést collodium, vagy másnemű oldatban emulsió-képen húzhatnánk nem is törékeny üvegre, hanem más, kellő elasticitásu testre;' ezáltal a kezelés sokban egyszerűsitetvén, nagyobb elterjedésnek nézhetne elé." [11]

A kollódium még a gyakorlott fényképező kezében sem bizonyult mindig engedelmes eszköznek. „Nyáron, nagy hőség- és száraz légkörben a collodiont alig lehet elég sebesen, s elég ügyességgel, kivált nagyobb lapokra felönteni, s a sok és kevés oly rövid scalára van szorítva, hogy az emberi érzék alig képes a két túlság között magát tájékozni; [...] A légkörnek a fényírászati eredményekre kétségbevonhatatlanul lényeges befolyása van, s miután a légkör kémlelése magában még nem elég, de azt egyszersmind alakíthatni kellene, [...] s miután, a míg a fényírónak ugyanazon légkörben kell mozognia, melyben a vegytani processus foly, [...] a míg tehát az emberi kezet gép nem helyettesíti, a légkörnek kényem kedvem szerinti módosítására gondolni alig lehet [...], a fényírászati eljárásnak lehető teljes gépszerűsítése" ezért kívánatos - írta Simonyi Antal (1821-1892), aki eladásra is készített belőle. [12] Egyébként, ki maga vele bíbelődni nem akart, dr. Vagnemél a Váczi úton, vagy Jármay Gusztávnál, az Oroszlányhoz címzett gyógyszertárbem készen is megvehette. [13]

A nedves kezelés két részből, egy nemleges (vagy negatív) és egy tevőleges (vagy pozitív) folyamatból állott. A megtisztított üveglapot iblanyozott gyapmázzal leöntötték, ügyelve arra, hogy az üveg „a gyapmázréteg által egyformán vonattassék be". A kollódium, vagy gyapmázréteg három oldatból összevegyített keverék „felvitele" után alakult ki véglegesen. Az első oldatot egy obony borszeszből, két szemer hamanyiblagból (:kálium-jodid), kilenc szemer kadanyiblagból (:kadmium-jodid); a másodikat, a borszeszen kívül, tizenkét szemer ammoniblagból (:ammonium-jodid), nyolc szemer kadanyiblagból; végül a harmadik egy obony borszeszből, húsz

39