Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
fajtájú papirosoknak. De a papiros elnevezése nem mindig felel meg [...] gyártmányjellegének. így például az általa gyártott albuminát papírok zselatinszerű emulzióval" készülnek, és „a rétegezésnél fontos szerepet játszik az un. nyers-, vagy barytpapiros". Magyarországon korábban nem sikerült jó minőségű barit-papírt előállítani, de „újabban a nezsideri papírgyár foglalkozik ily irányú kísérletekkel". Grail albumín-papirosát „Rigler József Ede papírnemű részvénytársaság" gyárában állították elő. [23] Tóth Béla Lux Terkáról készített felvételéhez az elsők közt választott „szemcsés Grail-Rigler-féle" papirost. A képet borongós téli délután, a szürkület beálltához közel, dolgozószobájában, nem is túlságosan hosszú megvilágítási idő alatt „kodak-géppel" fényképezte az író, és a másolaton a negatív valamennyi finomsága, tónusai „briliánsán" érvényesültek. Noha már a kilencvenes évek közepén forgalomba hozták a fénytelen albumínpapírt - a papírra felvitt réteget nem hagyták magától megszáradni, hanem addig munkálták, amíg minden fény megszűnt amely különösen nagyobb alakban igen kedvelt lett [24], „a jelenkor legszebb kimásoló papírja", az 1902-ben forgalomba került matt-albumín-papír csak nagyon nehezen tudott utat tömi magának. Legfőbb szállítója, a Trapp és Münch-cég 1908-ban elterjedt „művésznyomat papirosának" skálája a finom és durva szemcsés, a vászonrovátkás „Gravur" karton-papirostól a fehér és chamois Bütten-papíroson át a Japán-papirosig terjedt. Volt tehát miből választani Erdélyi Mórnak, (1866-1934), aki a Magyar Amató'rfényképezők Országos Szövetsége (MAŐSZ) I. országos művészi és tudományos fénykép-kiállításán a Műcsarnokban 80 matt-albumín képpel szerepelt. Időközben ugyanis „a fotográfia terén új eszmék jutottak uralomra és ezek újabb, alkalmasabb kifejező módokat teremtettek meg", amelyek a papírok között vezető helyre juttatták a matt-albumín-papírt. [25] JEGYZETEK [1] Bardócz, i. m.: 162. [2] De la photographic sur vérré par Abel Niepce de Saint-Victor. Comptes rendns..., 1847: XXV: 586. [3] Helyesen: Niépceotypie. [4] Bardócz, i. m.: 166. [5] Veress, 1883a: 46. [6] Erről a szemtanú, Salamon Ferenc számolt be, aki „látta az embert műtermében, segédkezett neki", de arról nem szólt, hogy mindez pontosan mikor játszódott le. (Szilágyi Sándor: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött. Századok, 1895: 4-5.) [7] Veress, 1862: 133. A kollódium-eljárásról van szó, amelyet Gustave Le Gray 1849-ben fedezett fel. (La Lumiére, 1852: 95.) Jakab Elek. Fénysugarak napjaink borúiból. Hölgyfutár, 1855: 836. Nem valószínű, hogy a szövegben említett, igen alapos iskola után az 1852-ben (!) New Yorkban kikötő Kornis „1854 januárjától négy nehéz hónapon át csak azért (dolgozik), hogy a szükséges anyagi eszközöket megszerezhesse a fényképészet tanulásához", amelyet kivándorlásakor már alaposan ismert. (Mensáros Andor: Kornis 36
