Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VIII. Szakma és szaksajtó
tartsák a nagyvárosi elsőrendű műtermekben készült képeket azon megjegyzéssel:,ilyet csináljon az ur, vagy hozzá se fogjon!' ...Mi Pestre megyünk és ott vétetjük le magunkat, de a gyermeket a kutyával nem akarjuk elvinni, mert kényelmetlen.' (Fényképészeti Lapok: 1885:121-122.) [3] Fényképészeti Lapok: 1883:134. [4] Egy jellemző reakció: „Hát ezután ez az a piktormasina, aki lepingálja az embert? Hát hol van ebben a pemzli meg a fösték?" (Fényképészeti Lapok: 1885: 112-113.) „A mi iparmüvészetünk sokak előtt még ma is bizonyos misztikus, spekuláció jellegével bír és az érdeklődés iránta ismeretes." (Fényképészeti Lapok: 1887:110.) [5] „A magyar fényképészek egylete" Goszleth István és Ketskeméthy Mihály urak ösztönzésére alakult Pesten. Nevezettek által egy ideiglenes bizottmány lett összehíva, melynek tagjai a fent nevezetteken kívül; Lamberg, Zurcich, Baker, Mandy, Trital és Vollsak urakból állott... 1871. nov. 13-ikán tartotta a Széchenyi téren levő helyiségben Lamberg Mór ur elnöklete alatt egy értekezletet, melyen a Pesten levő fényképészek véleményük adása végett megjelentek. Ez alkalommal Ketskeméthy Mihály magyar, és Lamberg Mór ur német nyelven tartott beszédet, kiemelve az egylet alakulásának s az egyesülés közös erővel a magyarhoni fényképészet emelésének szükségességét. ...A,Magyar fényképészek egyletének' alakuló ülése (Tartatott Grand Hotel Hungária termében Pesten 1871. decz. 6-án... Ideiglenes elnök Lamberg Mór megnyitá e gyűlést; mire a november 13-ikán tartott gyűlés jegyző könyve olvastatott fel. Ezután a bizottmány választása következett... megválasztattak Simonyi Antal ur elnökké. Kozmata Ferencz alelnökké. Goszleth István titkárrá és Ketskeméthy Mihály pénztárnokká." (Fényképészeti Lapok: 1872: 1: 2; Az egylet ekkor hatvan tagot számlált, (Fényképészeti Lapok: 1872: 1:1) [6] „Egyletünk közvetíteni fog... közzé teendi a hozzá intézendő mindkét irányú ajánlatokat." (Fényképészeti Lapok: 1872: 1: 1.) [7] Fényképészeti Lapok. A Magyar Fényképészek Egyletének Szak-Közlönye. Szerkeszti Kozmata Ferenc és Ketskeméthy Mihály. Pest, 1872. [8] Fényképészeti Lapok. Havi közlöny. Szerkeszti és kiadja: Veress Ferencz. Kolozsvártt. (1882-1888) [9] „Korai még a magyar fényképészeknek a szaklap; nem érett még az eszme, kár lenne idő előtt megérlelni azt." Ilyen véleményeket hallottunk többek szájából s ez aggasztólag hatott ránk. (Fényképészeti Lapok: 1882:1:1.) „...a 400 segéd közül... (néhány budapestit kivéve) egyetlen egy sem szegődött zászlónk alá! (Kiemelés V. F.) Vidéki egy sincs!" (Fétiyképészeti Lapok: 1882: 1: 5.) [10] „...eszmecserék utján létre akarjuk hozni a hazai fényképészek országos egyesületét." (Fényképészeti Lapok: 1882: 1: 3), [11] Fényképészeti Lapok: 1882: 195. [12] Az azonos érdekű, a társadalmi munkamegosztásban azonos helyet elfoglaló társadalmi-szakmai csoporttá szerveződés folyamán nemcsak ezeket az azonos érdekeket kell tudatosítani, formába önteni, hanem egyszersmind jelezni és megértetni azt az eltérést, amely a munkamegosztásban hasonló pozíciót betöltő gazdasági rétegektől, csoportoktól a szerveződés stádiumában lévő szakfényképészeket megkülönbözteti. Ez, a biztonságérzetet kölcsönző eltérés, különbség (annak tudatos átélése) a társadalmi szakmai csoportosulás összetartó (kohéziós) erőinek egyike, mégpedig nem a leglényegtelenebb. Az eltérés gyakran valós, sokszor - mint a szakfényképészek esetében is - azonban nem a saját társadalmi helyzetről alkotott objektív kép (tükröződés), hanem annak idealizált, igényeit képezte (hamis tudata), „...el kell ismertetnünk a közönséggel, hogy méltók vagyunk többre, mint az egyszerű ,iparos' névre; a mi foglalkozásünk a tudománnyal jár karöltve... s nem tartozhatunk az alsóbbrendű mesteremberek közé..." (Fényképészeti Lapok: 1882: 1: 2.) Minden áron különbözni az „iparosoktól": ez az igény igazán akkor tűnik irreális elképzelésnek, ha figyelembe vesszük, hogy a szakfényképészek ekkor még az iparos státuszát sem érték el. 316