Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
Ferenc templombelsőm (Minoriták imaház belseje- „pigment kép"; Luthranus imaház belsője- „leptographia"; Kegyes rendiek imaház belseje, Szt. Ferenc rendiek imaház belseje), amelyeket Kolozsvárott fotografált a múlt század hatvanas éveiben, az oltár állott a kép középpontjában, és azt fentről örökítette meg, közel egy órát exponálva, „rövid gyúpontú és lehető legnagyobb tért foglaló", feltehetően Steinheil-, vagy Dallmayer-féle, 90 fokos „sebes-symetrical" tárgylencséjével. [2] Követőit a legmeglepőbb helyszínek sem riasztották el, sőt fokozták merészségüket. Doctor és Kozmata A W. Lindley által 1871-ben Kőbányán épített vízvezetéki medencébe ereszkedik le, Klösz pedig A Torony utcza és Duna utcza sarkán állott Kitti-féle ház souterrain helyiségébe, a mennyezetet, a padlót mesterséges fényforrással világítva be. Erdélyi Mór Az Újépület V. számú pavillonjának egy börtönczelláját keresi fel. [3] A helyszín feltétlenül pontos képének rögzítésére szolgáló sztereofotogrammetrikus felvétel - Fischer Adolfnak, a Fényképészek Köre „gazdájának", majd alelnökének köszönhetően, akit 1896-ban a kormány a budapesti államrendőrség fényképészévé nevezett ki - a századelőn a fővárosban, később a nagyobb vidéki városokban, a bűnügyi fényképezés gyakorlatában mind elterjedtebbé válnak. [4] Klösz - már említett kastélyprogramja keretében - a legnagyobb szabású belsőkollekciót hozta létre a kilencvenes években. Neki köszönhetjük, hogy képet alkothatunk, miként festett a századvégen kastélyainkban az úri szoba, a dolgozó-szoba (Tó-almás); a trónterem (királyi várpalota); az ebédlő (Pázmánd, Felső-Balog); a bolgár fejedelem szobája (Szent Antal); a Faust-szoba (Gács); a márványterem (Keszthely); a magyar szalon (Magaslak-Élesd); a pálmaház (Alcsút); a dohányzó (Nádasd-Ladány, Beodra); a vadásztrófeákkal díszített csarnok (Füles); a gobelin szalon (Gács, Tőke-Terebes); a télikert (Muraszombat); a nagyterem (Fiume, Gödöllő, Rácz-Szent-Péter); a hálószoba (Pohorella, Gács); a táncterem (gróf Karátsoni Jenő budapesti kastélya). A játszóteremben biliárdasztal áll az előtérben, ráfektetett dákokkal (Lebencze-Tomaj). A belső felvételek zömében átlós kompozícióban készültek, a kép tengelye ferdén metszi át a teret, megnyújtja a perspektívát. Valamennyi lépcsőház-felvétele plasztikus rajzolatával tűnik ki (Pázmánd, Pusztaszer). A folyosó zsúfolt, függönnyel lezárt, növényekkel díszített passzázs (Tó-Almás). A zöld szalon (Pázmánd) nyitott falrészlete futni engedi a tekintetet a még messzebb lévő, zárt ablakig. A padlózat szép mintázatú. A fehér gipsz-mennyezeten kacskaringós vonalú, párhuzamos, domborműves díszítmény. A dolgozószobából (Tisza-Dob) a nyitott ajtón át egy másik helyiség perspektívája sejlik fel a szórt fényben. Az ősök termében (Nádasd-Ladány) az ólomüvegen át behatoló fény elmossa a kép középterét , de látni engedi két oldalt, a falakon függő, életnagyságú festményeket. A felülről bezuhogó fény teszi oly sajátossá a kis-tapolcsányi kastély kupolatermét, amelyben a fal mellett, kör alakban elrendezett sötét székek képeznek kontrasztot a világos falfelülettel. Egy-egy kép illusztrálni látszik Klösz kivételes képességét, kompozíciós érzékét. A csongrád-mágocsi interieur felülről, átlós beállításban készült, de sejteni, hogy a gép fölött még egy szint van, majd azon túl helyezkedik el a mennyezet. A kompozíció kanonizált, hármas tagolódását legjobban a vacsi belső érzékelted, amelyen a tér érzetét a fehérre festett ajtókeretek látványa fokozza, s a 292
