Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

VII. Az objektív látásmódja

szögből fotografáljon, amelyből az esemény jellegzetessége első rápillantásra meg­­világlik. Három, különböző méretű, lemezkazettás géppel dolgozott. Zömében kontrasztos, széles tónusskálával rendelkező, fényes, fekete-fehér másolatokat csi­nált, képei küllemükben is csak rá emlékeztetnek. 1908-ban fényképeket készít a Nemzeti Lovardában tartott cselédgyűlésen, megörökíti a képviselőházba bevonuló rendőröket, annak feloszlatása alkalmából. Ide tér vissza ősszel, amikor tüntetők árasztják el a Parlament előtt fekvő teret, általános választójogot követelve. 1910-ben kilakoltatott családok tiltakoznak az utcán tanyát verve. Kétségbeesett lakók gyűlé­seket rendeznek a lakbéruzsora ellen. 1911-ben az általános és titkos választójogért tüntetnek újra a Szépművészeti Múzeum épülete előtt. 1912-ben a tömeggel vonul fel ugyanezért a Nemzeti Múzeumhoz, majd követi a menetet a városligeti ezredé­ves emlékműhöz. A lapok viszonyát a fotográfusokhoz az jellemezte, hogy az utóbbi kopogtatott az előbbiek ajtaján, és vagy fogadták, vagy nem. Fordulópontot Az Amatőr kezde­ményezése jelentett, amely „a jó kamarák és elsőrangú szakerők" egész kis hadse­regét állította sorompóba 1910-ben avégett, hogy „az ember repülésének hazánkba való csoportos bemutatásának minden érdekes momentumát megörökítse". A 25 tagból álló gárda - karján a fotóriporter [39] feliratú karszalaggal-várakozáson felül teljesítette a rábízott feladatot. Balogh Rudolf, a Vasárnapi Újság,,fotóillusztrátora", Székely Aladár fotóművész [40], Bing Gyula, Fischer Oszkár és mások, tíz napon keresztül számos olyan felvételt készítettek, amelyet azután a hazai és külföldi „képes világlapok" is leközöltek. [41] Mindennapi életünk apró mozzanatai Egy korszakról éppúgy vallanak hétköznapjai, mint nagy fontosságú eseményei. A jó riporter, aki látszólag sétál, szemlélődik, a pillanatból merít ihletet, ismerkedik meg rajta keresztül egy számára nehezen tettenérhető világgal. A valóság néha képlékeny anyag, de néha szilárdan ellenáll. Az ember nehezen tűrte még a század­­forduló után is, hogy hétköznapjaiban, akaratán kívül és beleegyezése nélkül, fény­képezzék. A szegénység különösen szemérmes, nem hivalkodó. A munka pedig éppenséggel minden nyilvánosságot nélkülöző, napi elfoglaltság. Távíróoszlopokat szerelnek egy budapesti ház tetején. Leveleket osztályoznak a főpostán. Ruha-vásár a Dohány utczában, Káposztavásár a Dunaparton, Hangyatojás kereskedő a Vá­rosház udvarán. Erdélyből érkezett vászonárusító üzleti ügyben tárgyal. Pillanatok az utca életéből, ahogy Müllner jártában-keltében látta. Piac a Városház előtt és Piac a Dunaparton a Ferenc József hídtól északra: panorámafelvételein Balogh Rudolf ezt egész másképp tudja érzékeltetni, mint pályatársai, a leszűkített képtér követel­ményeihez igazodva. Lakótelep, Bérház, Folyosó. Egyszerű emberek létének szürke, elhasznált keretei. Akik Közkonyhán étkeznek, aNépháza bölcsődéjébe adják a gyerekeket. A gyerekek számára az Óvoda külön világ, a Homokozás korai álmok gyors szertefoszlása. Nagy Gizi ezekre a pillanatokra kíváncsi. Erdélyi Mórhoz hasonlóan, aki ismét új 283

Next

/
Thumbnails
Contents