Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
műfajban alkot kivételeset. A magyar Riis, a szociofotó első kiemelkedő alakja. Szüntelen leletet vesz fel. Lényegretörő, sallangmentes. Képeinek témáját egyetlen szóval ki lehet fejezni, mégis mi minden tükröződik bennük. Egy diák felel, emberek tereferélnek, közkonyhán esznek - rendőri asszisztenciával. Újságot olvasnak, kártyáznak, foltoznak, gyermeket fürdetnek, hímeznek, uzsonnáznak, imádkoznak. Egy korszak krónikája születik itt, képről-képre, a szemünk láttára. Önfeledt szórakozás? A hétköznapokban alig akadt ilyen. Labdarúgómérkőzés az FTC pályán, emberek az Allatkert sétányán, Korcsolyázók a városligeti Műjégpályán - ahogy Balogh Rudolf megörökítette őket már említett panorámafelvételein. Derűs pillanatok? Még kevesebb. Talán ez az oka, hogy a Kodak a címmel meghirdetett nemzetközi pályázatán a magyar fényképezőket csak a jelentéktelenebb díjakra érdemesítették. [43] „Magyar élet" Az Uránia tudományos színház igazgatójának, Szana Tamásnak az az ötlete támadt 1902-ben, hogy Debrecent, a cívisvárost és a Hortobágyot, „a nagy alföldi metropolist és a sík pusztaságot" színes állóképekben, valamint „speciális" mozgó fényképekben mutassa be. A feladattal Haranghy Györgyöt bízta meg, aki szűkebb hazájában, Debrecenben ekkor - az 1901-es kolozsvári fényképkiállításon élet- és tájképeiért kapott első díja után - már ismert művészfényképezőnek számított. „Valóban a művészettel határosak [...] azok az alkotások, melyek Haranghy György [...] kezei közül kerülnek (ki), aki mindössze egy éve foglalkozik [...] fényképészettel. A pusztai, különösen a hortobágyi élet kedves [...] eredetiségét eleveníti meg fényképező lapjain ez a fiatal művész [...].Alkotásai már eddig is a legszebb sikert aratták és a magyar élet iránt élénk érdeklődést gerjesztettek. [...] Felvételei [...] a legutóbbi budapesti kiállításon [...] a legelső elösmerést nyerték. [...] A bíráló bizottság [...] 9 darabot küldött ki a turini nemzetközi kiállításra." A mozgófénykép felvételekre az Uránia Haranghy rendelkezésére bocsátotta „nagy kinematográf gépét", amellyel ő délelőtt a Nagytemplom előtt, a Piac- és Kossuth-utcában, délután a Nagyerdőn „eszközölte" azokat. Az Uránia 1902. augusztus 16-án mutatta be Lovász János Délibábok hazája című művét, három részben, 170 diapozitív és több mozgófény kép-betéttel, zenével illusztrálva. Az első részben Debrecen hétköznapjait idézte Haranghy - Képviselőválasztási jelenet, Nagyerdei részlet, Csolnakázó tó, Piac míg a „pallagi állatkaruszel" jelenetei mozgóképekben elevenedtek meg. A második és harmadik rész filmbetétei a Kofaoszlást a pircsi soron, a Talyigásokat és az Úri lakodalom jeleneteit mutatták be. A Tánc a pusztán, a Csacsi verseny és a Csikós verseny mozgalmas jelenetei láttán ámultak az amúgy is izgatottan várakozó nézők. A színjáték állóképeiből a budapesti Photo-Club rendezett kiállítást. A kloro-bróm papírra másolt fotók közül a hortobágyi jelenetek, a táj- és állatfelvételek - Ekhós szekér a hortobágyi csárda előtt, Jéghordás, Nádvágás, Pányvavetés - álltak az érdeklődés középpontjában. „Lovásznak Haranghy által színezett poétikus rajza az 284
