Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
IV. Héliochromia, vagy színes fényképezés
tékesebb, Veress Ferenc felé fordult a figyelem, vajon ő hogyan reagál a hírre. A „hófehér szakállu agg" az íróasztalnál ülve fogadta a Kolozsvári Újság tudósítóját. „Megmondtam, miért jöttem. [...] Lumier ur feltalálásáról kértem ki véleményét. Ismerem - válaszolta -, a fiam, Zoltán írt róla nekem. Küldött a Lumier fényképeiből is. [...] Ügyesekés fejlett technikára vallanak. [...] Készítményük nagy hibája az, hogy nem sokszorosíthatók. [...] A fiam azt szeretné, ha érintkezésbe lépnék Lumierrel, s ketten egyesítenénk tudományunkat. Én azonban ebbe nem megyek belel. [...] Folytatom a munkát teljes sikerig. Célt érek én idegen segítség nélkül is." [37] Az autokrom-lemezek varázsa 1908-ban megmozgatta az egész magyar fényképész-társadalmat. Egymást érték a bemutatók. Március 26-án, 27-én és 29-én báró Weissenbach János tartott a Műbarátok Körében előadást „a természetes szinek fényképezéséről" és mondandóját „több magyar amatőr-fényképezőnek gyönyörű szines fényképeivel" illusztrálta. November végén Ferenczy József, műegyetemi tanársegéd ugyanerről a témáról értekezett a Nemzeti Múzeum dísztermében. Szép diapozitívjai között - Joly-féle képek és pinatipiák mellett - számos autokrom-felvételé is „a nagyszámú hallgatóságban élénk csodálkozást" keltett. December elején dr. Steiner Szilárd, erzsébetvárosi tanár hallgatóinak is kivált „pompás és színdus autokrom-diapozitvjai" tetszettek. [38] A Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségének (MAOSZ) I. országos művészi fényképkiállításán épp úgy, mint Az Amatőr I. országos tárlatán (1909) is az autokrom-képek vonzották leginkább a látogatókat. Emitt Balogh Rudolf, amott Bacsa András (1870-1933), Magyar Rosenberg Emil, valamint a m. kir. József műegyetem „chemiai technológiai" laboratóriumában készült képek váltottak ki nagy tetszést. [39] Amint az autokrom-lemezek megjelentek a piacon, dr. Kenyeres Balázs (1865- 1940), sebész professzor azonnal felhasználta őket tudományos célra. Felvételei már első alkalommal kifogástalanul sikerültek, annak ellenére, hogy a megvilágítás idején becsléssel határozta meg. Később már fénymérőt - Wynne Infallible Exposure Meter-ét [40] - használt, amelyet az „autocrom lemezek érzékenységéhez alkalmazott formában" árusítottak. Minthogy nagyon gyakran „gyarló" világításban dolgozott, s „friss készítményeit" - a zavaró tükrözés kiküszöbölése végett - mindig víz alá helyezve fényképezte, felvételei között szép számmal akadt olyan, amely várakozásának nem felelt meg. Nehézségein elsősorban az előhívás módosításával igyekezett úrrá lenni: nem használt vörös lámpát. Egy autokrom- és egy Lumiére-féle pánkromatikus lemezt - érzékeny rétegeikkel egymás felé fordítva - szalaggal átkötött, és így exponálta őket. A pánkromatikus lemezt úgy hívta elő, hogy vele a kísérletileg meghatározott erősségű képet kapja. E lemez előhívásának tartalma szolgált azután útmutatásul az autokrom-lemezéhez. [41] Mivel az autokrom-lemezek kidolgozása bonyolult műveletsorból állt, így - ha a lemezek borsos árát is figyelembe vesszük - nem csoda, hogy a színes fényképezés csak lassan terjedt el. A feltalálók is tisztában voltak az eljárás hátrányaival és költséges voltával, ezért szüntelen azon fáradoztak, hogy egyszerűsítsék, illetve olcsóbbá tegyék. 1909. március 1-én 40 %-kal leszállították a lemezek árát, és ezzel párhuzamosan egyszerűsítették az eljárást. Kettő helyett immár csak egy - metochi-194
