Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
IV. Héliochromia, vagy színes fényképezés
dik előhívással - kálium-hipermanganáttal, vág}7 -bikromáttal - megfordították. Az a lemeztípus, amelynek szemcséit vörösre, sárgára és kékre festették, abban különbözött a már említettől, hogy7 egy7 helvett két, egymástól „ragadós bevonattal,, elválasztott, színes szemcseréteg alkotta. A színszűrő olyan elemekből állt, amelyeknek színe a két színes szemcseréteg elemeinek nem szabályozható elhelyezkedésétől függött. Ezek az elemek ott, ahol két azonos színű részecske került egymás fölé, vörös, sárga, vagy kék, ahol pedig két különböző színű, ott narancs, ibolya, vagy zöld színűek lettek. Exponálásnál és előhívásnál azonban ezek a lemezek épp úgy viselkedtek, mint már említett változatuk. [33] Később, hogy a szemcsék közt létező hézagokat a lehető legkisebbre csökkentsék, e célra készült gép segítségével, a szemcséket szétlapították. így azok „sokszegletűvé" váltak, és egymással szoros érintkezésbe kerültek. [34] Kiss Zoltán, aki talán elsőként próbálta ki az autokrom-lemezeket, a gyár előírásai és saját tapasztalata alapján, a negatív híváshoz piro-gallus-savból és alkoholból, illetv e kálium-bromidból és ammóniákból álló oldatot használt. A negatívot pozitíwá kálium-hipermanganát és tömény kénsav vízben oldásával készült vegyszerrel fordította át. A redukálatlan bróm-ezüst előhívására nátrium-tioszulfát és diamidofenol szolgált. A visszamaradt előhívót ismét kálium-hipermanganáttal és vízben oldott tömény kénsavval távolította el. A pozitívot piro-gallus- és citromsav, illetve salétromsavas oldattal erősítette. A derítőfürdő ugyancsak kálium-hipermanganátból, a „savanyú", rögzítőfürdő pedig nátrium-hiposzulfitból állott. A kép lakkozásához benzolt és dammar-gumit használt. Aíelvétel akromatikus lencsével készült. Az expozíció F: 8 nyílással, például délelőtt, vagy délután , napfényben kb. 1 másodpercig tartott, ötvenszer hosszabban, mint a magas fényérzékenységű lemezekkel. Kiss ámvékban, de jó fényviszonvok közepette egy F: 6.3 fénverejű Reichert-féle Combinarral 20 másodperc alatt csinált térd-, 28-30 másodperc alatt mellképet. Ezzel egv időben, Krump József, felsőkereskedelmi isk. tanár a Zombori Műkedvelő Fényképészek Egyesületében mutatta be a Lumiére-lemek kezelését, s „a kapott diapozitivek vetítésével" fejezte be előadását. Az ő színpompás őszi felvételei is a „Lumiére-féle találmány nagy fontosságának" csalhatatlan bizonyítékául szolgáltak. [35] Az autokrom-lemezekhez sárga színszűrő is kellett, amelyet a lyoni cég szállított, de amelvhez hasonlónak a tervét Sztankovszkv József, gyógyszerész is kidolgozta, s ennek nvomán a bécsi C. Reichert optikai intézet kivitelezte, a szűrőoldatot pedig „spectroscopiailag legpontosabban" a tervező készítette. Sőt, saját „mozaik-rendszerét" is - amelyben 1 mm~-nvi területen 10 ezer szemcse helyezkedett el, szemben Lumiére-ék 8-9 ezerre becsült „szemerkéjével" - legmagasabb fokig tökéletesítette. Lemeze összes árnyalatában „közvetlenül" tartalmazta a színkép színeit, anélkül, hogy7 két, különböző szín fedte volna egymást, az egyes színeket árnyalatukban „természetimen" adva vissza. [36] Az autókróm-eljárás „az egész világ intelligencziáját" lázba hozta, elérvén a fényképezők „végső ideálját, a szines fényképezést". D. J. hódmezővásárhelyi tanar a helyszínről, Lyonból ígért beszámolót, de addig is, amíg az megérkezett, a legille-193
