Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
IV. Héliochromia, vagy színes fényképezés
könnyen boldogultak, mert a gyártásukhoz használt klór-ezüst mennyisége révén, a megvilágítás mértékének és az előhívó összetételének figyelembe vételével, különböző színt ölthettek. Legtöbb műkedvelő a mély, vöröses barna tónusokat kedvelte, amelyeket - még a századfordulót követő évtizedben is - úgy szólván kizárólag uránium-nitrát színezőfürdővel értek el. A sok bizonytalanságot rejtő, kevéssé megbízható régi receptúrát azonban hamarosan újabb váltotta fel. Abban a színfűrdőben, amelyet ez tanácsolt, a kép égetett siennára változott. Úgy nevezett réz-színezés útján - réz-vitriollal -rötel színű, az uránium-nitrátban megkezdett és mész-színezőben folytatott másolás révén pedig zöld színű képeket kaptak. [33] Az autokrom, színes eljárás felfedezésével és elterjedésével a fényképészet közel hetven esztendős szakasza zárult le, amelyben a színezésnek különös jelentősége, kiemelt szerepe volt, mert benne a fotográfusnak az a törekvése nyilvánult meg, hogy felvételét mind hívebben a természethez, a téma jellegéhez igazítsa, s kedvezőbb eséllyel keljen versenyre, az eredményt összevetve, mintaképével és ellenlábasával, a festészettel. JEGYZETEK [1] Pesther Handelszeitung, 1840:5. Comptes retidns..., 1842: XV: 752. Der Spiegel, 1843 (július 5.):423; 1844 (szeptember 11.): 313. [2] XJM, 6900, 7020, 7036. 10,5 x 7, illetve 9 cm, 12,5 x 8 cm. Frank, i. m.: 99. Tény-kép. A magyar fotográfia története, 1840-1981. Műcsarnok, Budapest, 1981. december 19-1982. január 31. [3] S ami még nálunk dívott 1863-ban, Bülch elefántcsontra is a legfinomabban „fotografirozott".(Hölgyfutár, 1863: 415.) [4] A magyar fényképészek egylete „Goszleth István és Kecskeméthy Mihály urak ösztönzésére alakult Pesten. Nevezettek által egy ideiglenes bizottmány lett öszehiva [...] 1871. november 13-án [...] a Széchenyi téren levő helyiségben [...], melyen a Pesten levő fényképészek véleményük adása végett megjelentek. [...] A 'Magyar fényképészek egyletének' alakuló ülése a Grand Hotel Hungária termében tartatott 1871. deczember 6-án" (Fényképészeti Lapok, 1872: 1:2.) [5] Kiállítási Lapok, 1885: 397. [6] Fényképészeti Lapok, 1886: 66,122-123. Magyar Fotográfia, 1926: 3:4. [7] Botár Imre: A fényképek színezéséről. Fényképészeti Lapok, 1886: 114-117,153,156. [8] Cassel's Cyclopaedia..., London, 1911: 12. [9] Egy férfi mellképe 1865-ből, egy női 1867-ből a MNMTF, másik férfi mellkép pedig a szerző tulajdonában. [10] Mindkettő az Országos Műszaki Múzeum tulajdonában. [11] Divatcsarnok, 1854: 647. Alföld, 1862: 190:4. Vasárnapi Újság, 1865: 355. Magyarország és a Nagyvilág, 1865: 191; 1867: 612. Borsos képei az Országos Műszaki Múzeum tulajdonában. [12] Képes Kiállítási Lapok, új folyam, 1873: 103. Tertnészettudományi Közlöny, 1874: 435. Kiállítási Lapok, 1885:348. Csonka Géza: Budapesti levelek. Fényképészeti Lapok, 1885: 17-18. Rottmann Farkas: Az olajföstékkel színezett fénykép. Fényképészeti Lapok, 1886: 40. Mudrony Soma: Az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás katalógusa. XIX. csoport. Sokszorosító miiiparágak 2. Fényképészet. Budapest, 1885: 266. 178
