Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

IV. Héliochromia, vagy színes fényképezés

[13] Egy lat fél unciával, vagy 1,75 dkg-mal egyenlő.

[14] Ó a zselatinba vízben „olvasztott" vizahólyagot tett. A kép hátulját előbb levendula- és ricinusolaj, valamint abszolút alkohol, majd terpentinolaj és abszolút alkohol keverékével kente be. Rajzolt zárókartont nem használt, ellenben közvetlen a kép mögé másik üveglapot helyezett, arra festette „testszínűre" az arcot. A ruhát, a hátteret is olajfestékkel vitte fel rá. (A chromotypi uj módosítása. Fényképészeti Lapok, 1883:246.)

[15] Chrystoleum-föstés. Ketskeméthy Mihály: A fényképek színezéséről. Botár Imre: A fényképek színezéséről. Fényképészeti Lapok, 1883:186-187; 1885:177-178; 1886:173. Cassel's Cyclopaedia..., 1911: 154.

[16] Chromofotográfia. Budapesti milleneumi kiállítás. Fényképészeti Értesítő, 1896: 21-22, 264-265. A magyar fényképészet a párisi világkiállításon. Magyar Fényképészek Lapja, 1900:185-186.

[17] Comptes rendus..., 1840: XI: 237-238.

[18] Sárffy Ignác, 1882a: 169.

[19] Fényképészeti Értesítő, 1895: 71.

[20] Tömösváry, i. m.: 35-37,106-108.

[21] Tóth Mike, i. m.: 81, 83.

[22] Fényképészeti Lapok, 1884: 75-76,128-132. Fényképészeti Értesítő, 1894: 74-75. 86-87.

[23] Fénytelen albuminpapir. Báró Hübl leírása nyomán. Az albuminpapir és annak okszerű kezelése. Fényképészeti Értesítő, 1895: 52, illetve 73-74.

[24] A savas fürdőkben inkább kékes, az alkálikusakban barnás színbe fordult a kép. A közömbös fürdők - a papír minőségétől függően - különféle színárnyalatokat idéztek elő. A savas fürdők - azzal, hogy a kép finomabb árnyalatait „kiétették", hidegebb színt kölcsönöztek a képnek. Az egyszer, illetve kétszer - vékonyabban, vagy vastagabban - ezüstözött albumín-papír is más és más aranytartalmú fürdőt kívánt. (Fényképészeti Értesítő, 1895: 71-72.).

[25] Az előidézést a fényképezés legérdekesebb „mütételének" tekintették. A fotográfia története azt bizonyítja, hogy minden korszakban volt „divatos" előhívó, amelyet előszeretettel használt mindenki. „Régebbi időkben [...] Talbot nyomán" gallus-savat, majd pirogallus-savat, vagyis „életmüves (szerves) anyagok kivonatait" használták „előcsalóul". Ezek azonban csak akkor bizonyultak hatékonynak, midőn szabad ezüst volt jelen, amely a gallus-savval egyesülvén, gallo-nitrátot képezett, és láthatóvá tette a lappangó képet. (Sárffy Ignác, 1882a: 82.)

[26] „Carey Lea vala az első [...] ki fölfedezte" - és 1877-ben a British Journal ofPhotographyban közzétette -, „hogy haloidezüstsóból való lappangó képet sóskasavas vasélecs-csel (ferro-oxaláttal) előidézni lehessen" „A sóskasavas [...], mint a kálium savanyu sója [...], fényképészetünkben nagyon érdekes: a nemes fémek sóit melegen és napfényen könynyen fémíti, reducálja. [...] Vas helyett az aranysó fémítésére is lehet használni. [...] Ha a sóskasó -Désiré van Monckhoven doctor szerint -urániummal, Eder dr. után pedig higanynyal köttetik össze: a világosság méréséhez, a photometriához is alkalmazható." (Veress Ferenc, 1883d: 54; 1884d: 223.) A vas-oxalát hívó szép, tisztán fedett képet adott, legjobb tulajdonsága rendkívül széles határok között modulálható volta jellemezte. A szervetlen elóTiívókat-mint a vas-oxalátot-azonban 1888-tól fokozatosan kiszorították az ún. szerves elóTiívók elsősorban Andresen szabadalma, a Rodinal. Akilencvenes évek elejétől főként ezt ajánlották a kerekedők, mert - „meglehetős mennyiségű" kálium-bromiddal keverve - „üveg-pozitívok" hívására is igen alkalmasnak mutatkozott. A századforduló után már se szeri, se száma nem volt a jobbnál jobb, organikus eredetű előhívóknak, amelyek között - a kép megjelenésének ideje szerint lassú, illetve gyors előhívó - különbséget tettek. A gyors előhívó révén - mint amilyen a Rodinal, Amidol, Edinol és a Metol - a kép egyszerre fejlődött ki, és a negatív eleinte végtelenül finom, leheletszerű volt, a fénypontok átható feketedése csak nagyon lassan haladt előre. A lassú előhívók - mint az Aduról, Glycin, Hydrochinon, Pyro - fokozatos kifejlődést eredményeztek, a negatív kontrasztos, kemény volt. (K. M.: Új kép-előhívó a fotográfiában: rodinal.

179