Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
művészete képtelen volna visszaadni. [...] Ily módon készülnek sikerrel Maraston ur munkái. [...] E sorok írója maga volt tanúja, amint a művész 20 secundum alatt 12 személyből álló csoportozatot leveend, oly eleven s szokott kinézettel, mellyel a kicsiny ezüstlemez elbűvölni csak tud. [...]" [22] A nyár hamar eltelt, vele múlott a szép idő, de Marastoni - „javított készületével s az általa felfedezett eljárással" - „[...] jelenleg olly tökélyre vivén művészetét, hogy azt a' szobában is 's a' napnak minden órájában gyakorolhatja.". „Látogatóinak növekvő száma lehetségessé tévé az arczfestések árát felével leszállítani, 's ezt is csak akkor követeli, ha a' tulajdonos jól eltalált arczképével meg van elégedve. [...]" [23] Nem tudni, hogy három-négy hónap alatt milyen üzletet csinált az első hivatásos dagerrotípista, de október végén már jelezte, hogy rövidesen elhagyja Pestet, és művészi körútra indul, felszólítva az érdeklődőket, mielőbb keressék fel „a Feldunasori Nákó-háznak második emeletén". [24] 1842. áprilisában, Pest után Pozsony közönsége ámult Marastoni fémképei láttán. „Fényes üzletet csillái" tudósítottak onnan, s neki köszönhető, hogy a dagerrotípia szó elterjedt, s átvitt értelemben is használt kifejezéssé vált. [25] Míg Marastoni Pozsonyban tartózkodott, vetélytársa akadt, aki a mester távollétét felhasználva, próbálta elhódítani neves elődje vevőkörét. "Daguerrotyp arczképeket illendő tiszteletdíjért készít Tarsch Ferencz, 3 korona utcza, Somogyi-ház 2 emelet. 2dik számú ajtó." [26] Marastoni hat nappal később, dicsőséggel övezve hazatért. „Daguerrotyp arczképeivel rendre nagy feltűnést keltett mindenfelé. Oly sok megbízatással halmozták el, hogy azok felének tudott csak eleget tenni. [...]" [27] Az újdonsült dagerrotípista Marastonival nem vehette fel a versenyt. Aradra távozott, és ott „az első daguerrotyp üzletet megnyitotta". [28] Marastoni - alig néhány napos pesti tartózkodás után, a „daguerre-i arczképek készítését, melyekből mutatványok Kililián és Társa könyvkereskedésében megtekinthetők, tanítványára bízván" - Kolozsvárra indult, ahol az országgyűléstől remélt megrendelőket. Hírneve megelőzte. Ismerték erényeit, de borsos árainak híre is eljutott Erdélybe. „Reméljük elég jó számoló lesz - írta az Erdélyi Híradó június 21-én -, nem tenni szerfeletti díjt munkáinak." Marastoni a „K. Monostor utczában", az Ágoston-háznál szállt meg, és rendezte be műtermét, ahol nemcsak fényképezni kívánt, de festeni is akart. 8-10 napra tervezett látogatása azonban elhúzódott. „Húsznál több arcz- és csak nem száz daguerrotyp képet készített ott mulatása alatt." [29] Báró Apor Károly (1815-1885), akiben két év előtt, „az első Daguerre-otype fényképeket (Bethlenéknél) meglátván ébredt fel a vágy e szép találmány megtanulására", végre beteljesülni látta óhaját. Ő, az első műkedvelő fényképező „Marastonitól nemcsak megtanulta Daguerre eljárását, hanem a találmányhoz tartozó minden eszközöket megvette." „Ezután minden szabad idejét a nevezetes találmány fejlesztésére fordította és versenyt haladott a külfölddel. [30] Rajta kívül ,,B(udai) K(ároly) N(agy) Enyeden laktában az öreg Zeyk Milóssal sokszor volt szerencsés lehetni, s a Daguerre-féle kezelésben együtt tevék kísérleteiket." A „daguerreotypeozó" Zeyk Miklós (1781-1850) viszont „kéntelen volt eladni daguerreotypeját, nem győzte idővel, költséggel a sok ingyen és semmi féle viszontoglás nélkül dolgoztató 16
