Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
Az évek során egyre nagyobb számban és változatos összetételben készülő gyorsító szerek között „francia szakmunkákban többször idéznek dicsérőleg egyet", az un. magyar folyadékot (diqueur hongroise), amelyik (noha egyik szerző bizonyos Guérin úrnak tulajdonítja felfedezését) valamilyen fajta összefüggésben áll - ahogy erre a neve is utal - „ hazánkfiaival". „Az egyik hazánkfia, Kunvald úr ott (.-Párizsban) napfestéssel foglalkozik és nem csekély sikerrel, [...] különösen a lapokat előidéző liqueurjei igen jó hirben állnak." [15] Nem kizárt (persze nem is bizonyítható), hogy tőle származik az olv eredeményes pályát befutó „magvar folyadék". [16] „[...] Daguerre pompás találmányát elsőül Marastoni hozta be Magyarországra 's gyakorolta eredménynyel." [17] „Marastoni (Jakab, 1804-1860) a hírneves arcképfestő - hangzott a róla szóló első híradás 1841. június 26-án - a minap érkezett haza külföldön tett műutazásából, 's egy, a legújabb fölfedezések és javítások által tökélyesített Daguerrotyp készületet hozott magával", amelyet arcképezéshez kívánt felhasználni. „Az egész művelet árnyékban mindössze két perczig tart." [18] ,,E' napokban láttuk Maraston daguerrotyp-arczképeit [...], olly élethíven és meglepő pontossággal láttuk néhány ismerősünket [...] hajszálnyiig lemásolva, miképp eddig még a' legművészibb ecsetnek sem sikerült. Valóban, ha az embernek belsejét is ekkép lehetne az igazság napfénye által hív eredetiségében a' lapra varázsolni, millv ellentétekre akadnánk gyakran a' lárva 's annak béltartalma között! Egy újnyi térecske sokszor több valót mutatna, mint a mennyit egész kötetek declamatióiban hiába keresünk. A' művész Pesten a' Nákó-féle házban lakik; egy arczképnek ára 10 p.forint, [...] több személy esetén mindegyik után további 2 forint fizetendő." [19] Marastoni július 10-én 20, július 14-én 8 másodpercre csökkentette a felvétel idejét. E dátumot követően készült az egyetlen, bizonyosan Marastoni-nak tulajdonítható dagerrotípia, amelynek Kossuth Lajos, sógora, Ruttkay József és Both Pál a modellje. Kossuth a kép bal oldalán ül, Both a jobb oldalon, míg Kossuth sógora, Ruttkay a jövendő kormányzó mögött áll. [20] Különösképp az alakok csoportosítása érdemel figyelmet, amelyet a kortársak Marastoni fő erényének tekintettek. „Maraston akadémiai festő [...] a pesti műkiállításon [...] általános érdeklődést váltott ki. Mi daguerre-i képeiben kiváltképp a személyek ízléses csoportosítását csodáltuk, mely elárulja festőnket és kiforrott szépérzékéről vall. [...]" [21] Marastoni - korát meghazudtoló, tudatos hirdetési hadjáratával, gondosan megválogatott címeivel, körültekintően fogalmazott reklámszövegeivel - egy nyáron át szüntelenül hallatott magáról. „Ha valami, akkor Daguerre felfedezése kiérdemli, hogy a világ nyolcadik csodájaként elnevezve váljék ismertté. Ki különleges élvezetben kíván részesülni, keresse fel a mi kitűnő művészünk, Maraston műtermét, kinek szerzett érdeme (s e tekintetben minden idők és helyek művészi messze mögötte maradnak), hogy a nálunk oly rettegett, s kiállításainkon oly ritkán látott Természet asszonyt, e ritka tüneményt boszorkánykonyhájában több alkalommal kifürkészte. Nincs toll, mely tökélyesebben rajzolja fel a tőlünk távoli csodás jelenségeket mint az ember (kamrája) egyetlen szemével ábrázolva jelenvalóvá tesz. [...] Egyetlen pillanat alatt, mint egy varázsütésre, az ember arcmása megjelenik, kis híján rémisztő, szokott valóságában, s természethűségében, mit a Föld bármely más 15
