Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

vagy, mikép történik az, tudni óhajtják. írta előszavában ,,a' fordító", Zimmermann Jakab. Daguerre képei elkészítése módjának leírása Bécsben látott napvilágot „Hagenaur Frid. Özvegye 's társa betűivel és költségeivel".

Majd egy év telt el a találmány közzététele óta, de dagerrotípiát - vagy ahogy egyik ismertetője később találóan nevezte, fémképeket [6] - Pesten még nem láttak. A nyári „műkiállitás", hol „az egész Európa figyelmét magára vontt három Daguerrotyp-et [7] bemutatják, mindjárt az első teremben", ezért ígérkezett eseménynek. „Bámuljuk [...] azon mondhatatlan pontosságot - írta a műbíráló - melylyel a' nap minden camera obscura által fölvett tárgyat legkisebb 's csak fegyverzett szemmel látható részeiben is egész és félárnyéklattal híven lerajzol." [8] Később, „midőn Daguerre fényképei Kolozsvárott közszemlére legelébb kitétettek, [...] százak (voltak), kik az új felfödözést bámulták [...]" [9]

A nyári hónapok, e nevezetes 1840-es évben, mozgalmasnak ígérkeztek. Előbb a műkiállítás, majd a Magyar Tudós Társaság tizenegyedik nagygyűlése, amelyet tizenkét üléssel, 1840. augusztus 27-től szeptember 7-ig tartottak. A harmadik ülésen, azúz „augustus 29. Vállas Antal (1809-1869) r(endes) t(ag) a' nemz. casinó Duna felé fekvő tereméiben egybegyült társaságnak két, olajozás és égetés nélkül [10] általa készült Daguerreféle fényképet mutatott elő; 's az academia' költségein és számára bécsi opticus Plössl által készitett daguerréotyppel [11] a' Dunát és kir. várat vette fel, Daguerre eljárásában ibolyó helyett ibolyófestvényt [12] használván; azonban a levegőnek csekély átlátszósága miatt az így előállított képen csak a' pesti part mutatkozott teljes fényében. Növekedvén a' borü, 's igy szerencsésebb próbához nem lehetvén reménység, a' tagok innen az academiai terembe mentek által a' folyó dolgok folytatására, mellyeknek nagy száma miatt a' kísérlet e gyűlés folyamata alatt többé nem ismételhetett." [13] Vállas újítása - két műveletet elhagyván, és a jódot alkoholban oldván - a fotográfia történetében egyedülálló kísérletet eredményezett. Valószínű azonban, hogy az érzékenyítőszer, no meg a feltehetően tökéletlen objektív okozta, és nemcsak „a levegőnek csekély átlátszósága", hogy a háttár hiányzott a képről. Nem tudni, Vállas próbálkozott-e még valaha képalkotással, mikor és miért hagyott fel kísérleteivel. Mindenesetre, az égi ború, amely kísérletébe közbeszólt, a vártnál hosszabb szünetet eredményezett.

A városképek, műtermi csendéletek, amelyeket a kezdet kezdetén Daguerre és követői készítettek, nem feledtették a művészet mindaddig legmagasztosabb tárgyát, az embert. „Ezt ugyan már ezelőtt is megkísértették, de a huzamos idő, mely alatt a tárgynak a világosságon kelle maradnia, hogy a kép elkészülhessen, minden fáradságot meghiúsított. [...] Ekkor még oly tárgyüvegekkel dolgoztak, melyek hosszú gyúponttal bírtak, melyek ennélfogva csak gyenge világosságot bocsátottak a sötét kamarába. A képész tehát kénytelen volt a mintát a napra kiültetni [...] és itt kelle annak egy negyedóráig a nap hevét és világát kiállani. [...] Az ember a legszeretetreméltóbb arczczal ült az eszköz elébe, és az érczlap egy martyr [...] képét adta vissza. Mindezen bajok a gyorsító szerek által lőnek megszüntetve. [...] A legkitűnőbb gyorsító szerek a bromgóz, (biizenygőz), jódbromür, brommész (büzenymész), chlorkén (halvkén), bromoform, és a chloros savak. Ahalvassavak alkalmazása mellett fél, sőt 1/4 másodpercz alatt is lehetett tökéletes képeket nyerni." [14]

14