Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
III. A fotográfia birtokba veszi a világot
Pillanatnyi levételek Vannak jelenségek a természet millió és millió tüneményei közt, melyek alig hogy megvillannak előttünk, már is eltűnnek a nélkül, hogy ezekről biztos fogalmat szerezhettünk volna. A fényképész azonban ott áll apparátusával a jelenség és tünemény előtt, egy kis kézmozdulat és már meglopta a természet titkát. Veress Ferenc, 1882. [1] Bár a kollódium nedves lemez általában jó néhány másodpercnyi, néha percekig tartó megvilágítást igényelt, a fényviszonyok, a téma, az objektív és a lemezméret gondos összehangolásának eredményeképpen, az expozíció kivételes esetekben a másodperc töredékére csökkent. Tiedge János, aki mesterségét nem csupán kézművességnek tekintette, hanem foglalkozását „művészi gonddal" űzte, „egy másodpercznek tizedrésznvi ideje alatt" készítette arcfelvételeit. Simonvi Antal, aki „az említett festési módot annyira tökéletesíté, hogy találmánya szerint ez [...] az illető tárgyaknak [...], legelő nyájnak, repülő madárnak és a legenergikusabb gyereknek eredetijéhez hű képét" lefotografálta „leggyorsabb mozgása közt is", e találmányért - tudósított Országh Antal az 1855-ös párizsi világkiállításról - „a franczia műbíráló bizottság első rendű arany érdempénzét" kapta. [2] Simonyi feltehetően nemcsak csapódeszkát használt felvételeinél - ami az 1850-es években jelent meg -, de lemezei érzékenységét is növelni tudta. Ez a gyapmáz iblanysón (jodidon) kívül minden bizonnyal büzenyt (brómot) is „egyesülve" tartalmazott, továbbá a „fürdőt" légenysavval (ezüst-nitráttal) savanyította, az előhívó oldatát pedig légenysavból és vasélegből (vas-oxidból) állította össze. „Ha tehát oly tárgyak rajzait akarjuk megörökíteni, melyek sebes mozgásban vannak, mint pl. vasutvonatok, vízesések, tűzokádó hegyek kitörései, a tenger hullámzása, akkor az is szükséges, hogy a gyapmázat kevéssel a használat előtt iblanyoztuk legyen, és hogy az ezüstfürdő friss, - s az előhívó akkor készített legyen. [...] Csak ezen körülmények között lehet a kitevési időt a legrövidebbre, azaz, mintegy 1/4 másodperezre szabni." [3] Mozgó alakok pillanatnyi levételére csak rövid gyútávú objektívet használtak, s 139
