Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
II. Kamarák és objektívek
tallérját. Kapcsolatuk ettől kezdve ismét felhőtlenné vált, de a derűt hamarosan újra ború követte. A szakítás elkerülhetetlen volt, s Petzval, miként az optikus őt, igyekezett társát megalázni. írásaiban Voigtländert csak, mint lencsekészítőjét említette, nem szólva arról - mint optikusa fájlalta -, hogy az valaha nemcsak kiszolgálója, de munkatársa volt. A szövetségesekből vetélytársak lettek. [19] Bécsben nem volt nehéz optikust találni, de Voigtlánderhez hasonló alig akadt. Petzval választása 1844-ben Waiblra esett - s okulván a rossz tapasztalatból - azonnal szerződést kötött vele. Az optikus munkája azonban nem elégítette ki, s ez Petzval kedvét szegte. [20] Maga látott hozzá lencséi csiszolásához, és hamarosan ebben is bámulatos ügyességre tett szert ugyan, de egy gyakorlott optikus ügyességét ez mégsem ellensúlyozhatta. [21] Az arckép-objektív lassan valamennyi vetélytársát - így a legfőbbet, Chevalier franczia lencséjét is - kiszorította ugyan a piacról, de a fényképészet fejlődéséből következő, egyre sokasodó, újabb igényeknek - amelyek egy tájképezésre, illetve reprodukciók készítésére egyaránt használható objektív-típust sürgettek, mégsem tudott megfelelni. Petzval ezért - a bécsi katonai földrajzi intézet ösztönzésére - 1856-ban ismét elővette, és felülvizsgálta a tizenhét esztendeje félretett tájkép-objektív számításait, s Carl Dietzler bécsi optikussal szerződést kötve, megbízta azt kivitelezésével, nem csekély - megállapításaiból következő - követelményt állítva eléje. Aránylag csekély nyílást, a szélekig terjedő éles képet, a középtől a szélekig egyenlő fényerőt igényelt objektívjétől. Dietzler e követelmények alapján csiszolta műhelyében a később látiegyenlító' (orthoscopisch) [22] lencse, vagy fényképészeti dialit [23] néven ismert objektív első sorozatát. Útmutatása nyomán, Dietzler tökéletesebb kihúzatta!, kettős, mozgatható hátulsó kerettel ellátott készüléket is szerkesztett, amelyben pontosan bejelölte a tejüveg helyét. Az új objektív lencsetagjainak távolságát igényei szerint változtathatta a fényképész, s ezzel tetszés szerint „méretezhette a gömbi eltérést". Petzval az objektív védelmére - amellyel az első felvételt maga készítette a német természetbúvárok és orvosok 1856-ban, Bécsben tartott találkozóján megjelentek egy csoportjáról - Dietzler útján szabadalmat is szerzett. „Az új objektív két színtelen lencséből áll, melynek mindegyike ismét két alkotórészből, egy crown- és egy flint-üveglencséből van összeállítva. Az első lencse crown-üveg alkatrésze kétszer domború, a gyöngébb hajlással kifelé fordítva; a nagyobb, erősebb hajlással pontosan beillik a flint-üveglencsébe, és ezzel össze van ragasztva. A flint-üveglencse kétszeresen homorú, nagy lapos második felülettel, úgy hogy az egész összetett és ezen összetételénél fogva a chromatikus lencse majdnem síkdomború; szigorúan véve azonban, az egyik a külső oldalán lényegesen domború, belső oldalán pedig kevéssé homorú. Bizonyos távolságban, mely az első lencse gyújtótávolságának 1/12 és 1/16 része között foglalhat helyet, a szerint, a mint az objektiv használata a czélnak megfelel, áll a második színtelen lencse, mely elől egy crown-, és hátul egy flint-üvegalkatrészből áll, mely alkatrészek az első szinten a lencsénél valamivel kisebb nyílásuak. A crown-üvegalkatrész kétszeresen homorú, erősebb hajlású, az első színtelen lencse, gyöngébb hajlású oldala pedig a készülék belseje felé fordul; a második, a flint-üvegalkatrész domború-homorú és domború oldala a camera obscura belseje felé van fordítva, oly állásban és mérték-100
