Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai
84 III. fejezet Álláspontom szerint a helyes megoldást a fenti szélsőségek között kell keresni. Semmiképpen sem tartom elfogadhatónak a „parttalan” licenciafogalmat. Egy ilyen fogalom, éppen azért, mert túlságosan általános, gyakorlatilag átfogja a szellemi alkotások felhasználási jogviszonyainak teljes spektrumát, ezért szabályozhatatlan, csak általánosságokat enged, végeredményben nem orientál, csak más síkra tolja át a típusalkotás problémáját. A probléma jobb megközelítéséhez - kis kitérővel - viszsza kell nyúlnunk annak gyökeréhez, a szellemi alkotásokra vonatkozó jogi szabályozás szocialista koncepciójának lényegéhez. A szellemi alkotások létrejöttében mind az egyéni alkotónak, mind a társadalomnak, a - kisebb és nagyobb - kollektíváknak szerepe van. Ugyanakkor, amikor a létrejött alkotás magán viseli alkotójának egyéni bélyegét, tükrözi személyiségét, egyúttal társadalmi hasznossággal, a tudományos-műszaki alkotások területén hangsúlyozottan (bár bizonyos mértékben más alkotások területén is) gazdasági értékkel bír.3 Ezt az alapvető összefüggést, tehát az egyéni és kollektív érdekek harmonizálásának követelményét, illetőleg a személyi és vagyoni (gazdasági) mozzanatok megfelelő értékelését kell a jogi szabályozásnak tükröznie és biztosítania. A fenti két követelményrendszer összefüggéseiből itt egy - témánk szempontjából jelentős - mozzanatot kell aláhúzni. Az egyéni és kollektiv aér elekek összhangjának vagyoni aspektusa a jogi szabályozás olyan módszerét 3 Ld. VILÁGHY M.: ,,A szellemi alkotások joga”, 12. és köv. old. A szerzői jog vonatkozásában figyelemre méltó gondolatokat fejt ki BENÁRD A. és BOYTHA Gy.: „A szerzői jog kézikönyve”, Budapest, 1973. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 66. és köv. old.
