Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
II. fejezet. A licenciaszerződések szabályozása
74 II. fejezet szervezetnek adott engedély alapján más szervezet felhasználási jogot automatikusan nem szerez. Napjainkban a tipikus licenciaszerződés nem csupán, sőt nem is elsősorban az - akár feltalálói tanúsítvánnyal, akár szabadalommal - oltalmazott megoldások átadására irányul, hanem komplex jellegű, know-how-nak minősülő megoldásokéra (is). A know-how nevesített, intézményesített oltalmát egyik érdekelt állam jogrendszere sem ismeri,36 ezért adott esetben a tanúsítványi modell analóg alkalmazása sem lehetséges, sőt az ilyen átadott megoldások bizalmas kezelésére vonatkozó- egyébként a kidolgozott mintaszerződésekben is tipikusnak elfogadott - feltétel éppen kizárni látszik az ilyen megoldások - külön licenciaadói felhatalmazás nélkül történő- továbbadásának lehetőségét. Mindezeknek a megfontolásoknak alapján az automatikus átszállás kikötését nem tekinthetjük a licenciaszerződések tipikus feltételének. Egy ilyen kikötés - nézetem szerint - nem segítené elő megfelelően a KGST-tagországok közötti licenciaforgalom növekedését és kedvező irányú fejlődését. A munkacsoport által kidolgozott szerződésminták a fent idézett - és vitatott értékű - feltételt végül is nem tipikusként fogadták el. Ezt azonban külön hangsúlyozni érdemes, mert kivételes jellegét a szerződésminta nem a legszerencsésebben juttatja kifejezésre. Ügy nevezetesen, hogy az e ponthoz fűzött lábjegyzet utal arra, hogy ez a feltétel csak akkor érvényesül, ha a szerződő felek ezt kifejezetten kikötik. Néhány további vitatható vagy kompromisszumos meg-36 Kivételt képez a magyar jog, amely a Ptk. 1977. évi reformja során kifejezett szabályozást iktatott be a know-how tekintetében. Ld. a III. fejezet 44. lábj.-ét.