Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

I. fejezet. A tudományos-műszaki kooperáció gazdasági kérdései

A kooperáció gazdasági kérdései

15

fejlesztésére épülő szocialista gazdasági-társadalmi rendszerben ez magától értetődik, de a tudatos állami tudománypolitika, a tudományos-műszaki fejlesztés befolyásolása-irányítása egyre nagyobb szerepet kap a fejlett iparú tőkésállamokban (és más alapon és megközelítéssel a fejlődő állámokban) is. E feladat ellátása során az állam széles körű, szervezési és tervezési, közvetlen és közvetett befolyásolásiösztönzési, finanszírozási tevékenységet fejt ki.

A fentiekből egyértelműen következik, hogy mind kevesebb sikerrel kecsegtetnek az autark törekvések, a műszaki fejlesztési feladatok megoldásának tipikus modelljévé válik a specializálódáson alapuló intenzív kooperáció. A máshol létrehozott tudományos-műszaki eredményekre vonatkozó információk áramlásának, felhasználásának hatékony megszervezése nem csupán a mikroszinten, de népgazdasági, sőt nemzetközi szinten is mellőzhetetlen.

Az együttműködés megszervezésének, a kooperációs szintektől, a konkrét tudományterülettől, s nagymértékben az adott állam gazdaságirányítási rendszerétől függően, számos módszerével, variánsával találkozunk.

Egyre gyakoribbá válik a kooperációt szolgáló szorosabb szervezeti egységek kialakítása. Társulások jönnek létre, amelyek célja a résztvevők műszaki fejlesztéssel kapcsolatos közös szükségleteinek kielégítése, illetőleg a létrejött eredmények közös felhasználása vagy értékesítése (szabadalmi „klub”-ok, poolok stb.). Különösen egyes szocialista országokban figyelhető meg az a törekvés, amely viszonylag nagy volumenű, vertikális struktúrájú szoros szervezeti egységek (egyesülések, WB-k, trösztök stb.) létreho-