Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai
116 111. fejezet „dare” és „facéré” kötelezettséget egyaránt.66 Pontosabban szólva, a licenciaadó kötelezettsége - eredménykötelem. Köteles biztosítani a szerződéses cél elérését, a kérdéses műszaki megoldás gyakorlati megvalósításának „objektív” lehetőségét a licenciavevőnél. Másodlagos jelentőségű az, hogy ezt a meghatározott eredményt milyen konkrét módszerekkel biztosítja. Tehát a licenciaszerződés alapján teljesítendő szolgáltatások egyszerre „dare” és „facéré” jellegűek, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a know-how elemek arányában nagy valószínűséggel növekszik a „facéré”, a konkrét módszerek (betanítás, részletes dokumentáció, rendszeres kontaktus, tájékoztatás stb.) szerepe. A fentiek alapján a licenciaszerződés következő definícióját javaslom: a licenciaszerződés alapján a licenciaadó köteles a licenciavevőt olyan - tényleges és jogi - hefyzetbe hozni, hogy meghatározott műszaki megoldást meghatározott színvonalon a gyakorlatban megvalósíthasson és felhasználhasson, illetőleg meghatározott megjelöléseket alkalmazhasson, s ennek biztosítása érdekében a szükséges információkat rendelkezésére bocsátani, illetőleg a szükséges jogi felhatalmazást megadni, a licenciavevő pedig - rendszerint 66 SEBESTYÉN fenti álláspontja szerint a know-how szerződés alapjában vállalkozási modellre épül, ezért „facéré” jellegű a szolgáltatás. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a tipikus vállalkozási szerződés szolgáltatása sem pusztán „facéré”, a vállalkozó is meghatározott eredményt, művet köteles szolgáltatni, szolgáltatása tehát „dare” is, azonban - szemben éppen az adásvétellel, ahol a modell inkább az objektív ismérvekkel megjelölt tömegtermékek forgalmát szervező megállapodásokra épül - az sem közömbös, hogy ki az, aki az eredményt szolgáltatja (facit), mert a szakértő vállalkozó személye garanciát jelent a mű, az eredmény felhasználhatósága tekintetében.
