Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai
io8 111. fejezet zetközileg egységesített oltalom bevezetését tartják szükségesnek, ennek kontúrjai (s még inkább a belátható időn belül történő realizálásának esélyei) azonban még eléggé elmosódottak.57 Úgy tűnik, jelenleg a know-how-t, illetőleg ezeket a megoldásokat kidolgozó, azzal rendelkező személyek ehhez fűződő érdekeit a leghatékonyabban a tisztességtelen verseny korlátozására irányuló szabályok, illetőleg a knowhow szolgáltatására irányuló szerződések gondos megkötése oltalmazza, s mindkettő mögöttes területeként a polgári jogi felelősség szankciórendszere.58 Ennek a lehetséges oltalomnak, illetve - ennek előfeltételeként - a know-how-ra vonatkozó rendelkezési jognak az alapját valóban az átadott információk tényleges ismeretében, ha úgy tetszik, ebben a „tény”-ben kell látnunk, ez a tény azonban korántsem jogi konzekvenciák nélküli, nem jogi „senkiföldje”. A jog következményeket fűzhet (és fűz is) a puszta, de jogilag releváns tényékhez, hogy csak a posszesszorius birtokvédelem lehetőségére utaljak. A knowhow „birtokosának” ugyancsak van rendelkezési joga, amely legtágabban a szellemi alkotásokhoz fűződő jogosultság elvén alapszik. Ez a rendelkezési jog a feltétele a szerződéses 57 Különösen az AIPPI keretében hangzottak el erre nézve javaslatok. Nyomatékosan képviseli az intézményes, nemzetközi szabályozás szükségességére irányuló nézetet GAZDA: id. mű, illetőleg a MIEAIPPI 1973. évi konferenciája know-how szekciójában végzett munkáról adott összefoglalójában, MIÉ Közleményei, 8-9. Hasonlóan LECCA a fenti konferencián tartott referátumában, illetőleg GOROGYISSZKIJ: id. mű. 58 Többek szerint nem csupán de lege lata, hanem de lege ferenda is ezek a - polgári jogi, versenyvédelmi, esetleg büntető - szankciók képezik a know-how leghatékonyabb oltalmát. így GAWLIK: id. mű 161. old., DESSEMONTET: id. mű 39. old.
