Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)

III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén

Ez a tipikus, egyedi fogyasztó a gazdasági életben, a piacon olyan pozíciót foglal el, amely bizonyos — valamennyi gazdasági rendszerre érvényes — vonásokat mutat. Ezek lényege — némi egyszerűsítéssel — akként fogalmazható meg, hogy a fogyasztó helyzete — összehasonlítva a vele (közvetve vagy közvetlenül) szembenálló termelővel, kereskedővel — gyengébb, kiszolgáltatottabb. Ez a jelenség sokféle tényezőre vezethető vissza (pl. kisebb gazdasági bázis, elszigeteltség, a szervezettség hiánya, alacsonyabb müszaki-gazdasági-jogi tájékozottsági szint stb.), s nyilvánvalóan nem azonos területeken és intenzitással jelentkezik a különböző társadalmi rendszerekben. (Akár az is előfordulhat, hogy adott esetben a fogyasztó az „úr” a piacon, de azért nem ez a tipikus.) A fogyasztó „kiszolgáltatottságának” is erősen eltérő variánsaival találkozunk. A fogyasztóvédelmi problémák nyilvánvalóan másképp jelentkeznek ott, ahol még a létminimum, az alapvető fogyasztási javak biztosítása sem teljesen megoldott, mint ott, ahol a fogyasztónak a túlkínálattal (s az ebből adódó manipulációkkal), a „bőség zavarával” kell megküzdenie. Itt kell utalni arra is, hogy a fogyasztók kategóriája sem homogén. Vannak olyan rétegek, amelyek az átlagosnál „kiszolgáltatottabbak”, pl. fiatalkorúak, káros szenvedélyek rabjai, nyelvi vagy műveltségi okokra visszavezethetően jobban megtéveszthetők, csábíthatok (pl. a vendégmunkások, menekültek, kisebbségiek).230 Mindez azonban nem zárja ki egy bizonyos általános követelményrendszer megfogalmazhatóságát, csupán a differenciált megközelítés fontosságát, s különösen a jogi fegyvertár helyes arányú kiválasztásának szerepét húzza alá.

Ha erre a tipikus — bizonyos fokig absztrahált — fogyasztómodellre építve kívánjuk megfogalmazni az alapvető, oltalmat érdemlő fogyasztói érdekeket, a következő fogyasztói érdekek érdemelnek kiemelést:

Lényeges érdeke a fogyasztónak, hogy egyáltalán legyenek a piacon áruk, s elsősorban az alapvető javak álljanak rendelkezésre;

érdeke, hogy ezek a javak megfelelő, egyre bővülő körű választékban kerüljenek kínálatra;

érdeke, hogy a termékek legyenek jó minőségűek, megbízhatóak, biztonságosak, lehetőleg tetszetős kivitelűek (divatosak);

vásárlásai (a szolgáltatások igénybevétele) során a fogyasztó nyerjen teljes és korrekt tájékoztatást

— a vásárolt áru objektív sajátosságairól (összetétel, teljesítmény, rendeltetés, esetleges veszélyforrások stb.);

— az áru eredetéről (termelő, értékesítő, táj, ország stb.);

— bizonyos kísérő szolgáltatásokról (szerviz, garancia, vevőszolgálat stb.);

— az áru (szolgáltatás) hibái esetén őt megillető jogokról, illetőleg azok érvényesítési módjairól;

JJ0 E. v. Hippel: Der Schulz der Schwächeren, Tübingen, 1982.

93