Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
érdeke, hogy a javakhoz diszkriminációmentesen, ésszerű feltételek mellett, különösen pedig elfogadható áron jusson hozzá; érdeke végül, hogy jogait viszonylag könnyen (gyors, olcsó, egyszerű eljárások útján) érvényesíthesse. A fent (a teljesség igénye nélkül) részletezett fogyasztói érdekek (akár fogyasztói jogokként is fogalmazhatjuk őket) tulajdonképpen a minél magasabb szintű szükségletkielégítés elvét tükrözik, juttatják kifejezésre, amely — elvileg — minden társadalmi rendszer, minden ország egyik alapvető (deklarált vagy valóságos) törekvése. 63. A fogyasztóvédelmi szempontok előtérbe kerülése, a fogyasztói érdekek hangsúlyozása napjainkban mind egyes országok koncepcióiban, mind nemzetközi szintű törekvésekben egyaránt megfigyelhető.231 Különösen „divattá” vált a „konzumerizmus” a tőkés országok praxisában. Szervezeti feltételek megteremtését, átfogó, távlati célkitűzések megfogalmazását éppúgy megtaláljuk, mint a jogi eszköztár kiépítését, akár átfogó fogyasztóvédelmi jogszabályok formájában, akár az egyes jogterületekre vonatkozó részletszabályokban. Hivatkozhatunk itt az USA, Anglia, az NSZK, Japán példájára, és különösen a skandináv országok (kiemelkedően Svédország232) fogyasztóvédelmi törekvéseire. Csak illusztrációul néhány példát. Angliában 1972-től a fogyasztói ügyek gondozására önálló minisztérium létesült, 1973-ban pedig a Fair Trading Act kapcsán létrehozták a Director General of Fair Trading speciális hivatalát, sőt decentralizált fogyasztó-tanácsadási szervezetek hálózata is kialakult. A jelentősebb részjogszabályok közül utalok a Trade Descriptions Act, az Unsolicited Goods and Services Act, a Suppley of Goods (Implied Terms) Act megalkotására, vagy az igények érvényesítésének megkönnyítésére hivatott ún. Manchester Arbitration Scheme kidolgozására. Az USA-ban létrehozták a President’s Committee on Consumer Interests és a National Institute for Consumer Justice intézményeit, továbbá számos jelentős részterületet szabályoztak, pl. a Fair Packaging and Labeling Act, a Consumer Credit Protection Act stb. útján. Japánban átfogó fogyasztóvédelem bázisát képezi az 1968. évi fogyasztóvédelmi alaptörvény, Franciaországban 1985-ben dolgozták ki egy átfogó fogyasztóvédelmi törvény tervezetét. A svéd jogalkotás sikeres „találmánya” a fogyasztó-ombudsman intézményének felállítása. Ezekben az országokban jelentős szerepet játszanak a fogyasztók érdekvédelmi szervezetei is, különösen az USA-ban, Kanadában, Svédországban. A szocialista országokban elsősorban a minőségvédelem kérdéseit hangsúlyozzák, de nem ritka napjainkban a kifejezett fogyasztóvédelmi megközelítés sem, akár az irodalomban,233 231 Átfogó jelleggel különösen E. v. Hippel: Verbraucherschutz. Tübingen, 1974.; Lontai E.: Nemzetközi törekvések a fogyasztók érdekeinek védelmére, AJ 1980/2.; G. Schricker: Verbraucherschutzrecht — ein neues Rechtsgebiet? GRUR Int. 1976/7.; Vékás L.: Fogyasztóvédelem a fejlett tőkés országokban, GJ 1981/1—2. 232 Részletesen Vékás L.: Fogyasztóvédelem Svédországban, JK 1978/11. 233 Ld. — többek között — E. Letowska—St. Soltinski—J. Trojanek—Cz. Zulawska: Die Problematik des Verbraucherschutzes in der Volksrepublik Polen, Zeitschrift für Verbraucherpolilik, 1978/1.; Lábady T.: On the civil law safeguards of consumers’ interests, and on the consumer protection 94
