Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)

III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén

rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos koncepciók kialakítására irányuló szakmai vitákban — két álláspont ütközik. Az uralkodó koncepció szerint kizárólag az ún. normatív szabályozás a mechanizmuskonform, amely minden gazdálkodó szervezet részére — diszkriminációmentesen — teljesen azonos feltételeket, játékteret biztosít. Ez a megközelítés harmonizál a horizontális kapcsolatban álló versenytársak fent hivatkozott érdekeivel. Hangot kapott azonban egy másik, ugyancsak megalapozottan érvelő nézet is. Ennek az álláspontnak képviselői arra mutatnak rá, hogy a normativitás elvileg és általában helyes szabályozási módszer, vannak azonban olyan területek, amelyeken az automatizmus nem eléggé hatékony. így nevezetesen a műszaki fejlesztés, az innováció sok esetben az átlagosnál magasabb fokú kockázattal jár, a várható eredménnyel csak nagyon hosszú távon lehet számolni, s az erre vállalkozó, valóban korszerű szemléletű vállalatok nem egy esetben hátrányba kerülnek — legalábbis rövid távon — a kényelmes, rutintevékenységre építő versenytársaikkal szemben. Nem vállalatkategóriákat, hanem meghatározott (innovációs) tevékenységet tehát kívánatos preferenciák nyújtásával segíteni-ösztönözni.214 (Bizonyos összefüggésekre a 138, 187 pontokban még visszatérek.)

Vertikális kapcsolatú versenytársak érdekei

60. Sajátos érdekkapcsolatok, érdek-összeütközések jelentkeznek az olyan gazdasági szervezetek vonatkozásában, akik az innovációs folyamat más-más fázisában tevékenykednek. Ezekre a kapcsolatokra különösen jellemző, hogy a kapcsolat előnyös, a kooperációhoz általában kapcsolódó mozzanatai vegyülnek az érdekellentétekből folyó kisebb-nagyobb konfliktusokkal, a pozitív és negatív elemek interferenciája rendkívül bonyolulttá teszi a valódi vagy vélt érdekek helyes feltérképezését.

Egyik ilyen jellegzetes érdek-összeütközési lehetőség az, amely a kutató és gyártó kapcsolatában merül fel. A kutató érdeke, hogy minél szabadabban, minél kockázatmentesebben fejthesse ki tevékenységét, a kutatás során létrejött eredmények tekintetében viszont minél szélesebb körű rendelkezési jogot nyerjen. A kutatási eredményeket felhasználó termelő szervezet érdeke, hogy a kutatási kockázatot minél kisebb arányban viselje, a létrejött eredményeket azonban lehetőleg korlátozásmentesen használhassa fel. Ezek az érdekkonfliktusok jellegzetesen a kutatási szerződések területén jelentkeznek, elsősorban azoknak a szerződési feltételeknek a kapcsán, amelyek a kérdéses szerződések megbízási vagy vállalkozási variánsa melletti döntést, a kutatási kockázat telepítését rögzítik, illetőleg amelyek a kutatási eredmény feletti általános rendelkezési jog (pl. a szabadalmi igény) sorsát rendezik.215

2.4 Ld. erre nézve a MIÉ 1981. októberi siófoki vitafórumának (a műszaki és agrár szellemi termékek belföldi forgalmazása) anyagát.

2.5 Részletesen Lontai, op. cit. (71. lj.), idem: A Polgári Törvénykönyv reformja és a kutatási szerződések, MIÉ Közleményei, 22.