Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
Horizontális kapcsolatban levő versenytársak érdekütközései 59. A hasonló gazdasági tevékenységet folytató (gyártó, forgalmazó) és nagyjából azonos erejű versenytársak kapcsolatára a liberálkapitalizmus klasszikus versenyjogi szituációja a jellemző. A gyártók érdeke, hogy minél versenyképesebb áron értékesíthető termékeket állítsanak elő. A magasabb használati értéket eredményező magasabb műszaki színvonal műszaki alkotásokkal (találmánnyal, újítással, know-how-val) is biztosítható, érdeke tehát a gyártónak, hogy ezeket az alkotásfajtákat hatékony jogi oltalomban részesíthesse, az új ötletek kiaknázására időleges kizárólagosságot élvezhessen. Elvileg érdeke tehát, hogy pl. a szabadalmat valóban jelentős alkotásokra adják meg, hogy lehetőleg bővüljön az oltalmazható alkotásfajták köre, hogy kizárólagos jogi pozícióját minél kevesebb korlátozás terhelje. Az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató konkurens érdeke viszont — szimplifikálva — az, hogy a versenytársa javára oltalmazott megoldás megkerülésére nagyobb esélyei lehessenek (esetleg szűküljön az oltalmazható találmányok köre), hogy lehetősége legyen a versenytárs oltalmazott alkotásaihoz esetleg akarata ellenére is hozzáférnie (kényszerengedély, licenciakészség stb.). Ezek az érdekek természetesen fordítottan is érvényesülnek, távlati szaldóként az „egyenlő elbánás”, az azonos feltételek biztosítása közös érdekként jelentkezik, ha egy-egy adott szituációban ellentétesek is az érdekek. Ugyanez áll természetesen (termelők relációjában is, de hangsúlyozottabban a forgalmazókéban) az árujelzők területére is. Másnak népszerű, jól bevált védjegyéhez hasonló jelzéssel, összetéveszthető cégnév segítségével el lehet „csábítani” a versenytárs vevőkörét, a konkurens által kiépített goodwill elorzásával könnyebben, előnyösebb feltételek mellett értékesíthetők az áruk. Egy újabb szituációban azonban megfordulhatnak az érdekek. Végső fokon tehát a horizontális kapcsolatban levő versenytársak érdeke, hogy azonos, „fair” játékszabályok mellett küzdhessenek, hogy a verseny tisztességes legyen (ez a gazdasági tisztesség természetesen korántsem fedi mindig a köznapi morál előírásait212). Ezeket az érdekeket a hagyományos — a tisztességtelen versenyt tilalmazó — jogi normák tükrözik a legjobban, s nem is elsősorban az egyes jellegzetes, nevesített tényállások (bitorlás, szédelgő feldicsérés vagy a versenytárs „becsmérlése” stb.), hanem a rugalmas, keretjellegű, a jogalkalmazó által is könnyen kezelhető generálklauzulák”.213 Gazdaságirányitási reformunk egyik fő célkitűzése az egészséges verseny ösztönzése, feltételeinek megteremtése, s ennek eszközéül alapvetően a közvetett, gazdasági-pénzügyi szabályozást használja fel. Ennek során — különösen aktuális ez most, a szabályozó 212 Vörös, op. cit.; L. Raiser: Marktbezogene Unlauterkeit, GRUR Int. 1973/6—7.; W. R. Schluep: Vom lauterem zum freien Wettbewerb, ibidem. 2,3 Vörös, op. cit. 87
