Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
bejelentői elvet valló jogrendszerek viszont nem vizsgálják a bejelentő és a feltaláló közötti kapcsolatot, a bejelentő jogosultságát vélelmezik.204 Aligha kell hangsúlyozni, hogy az alkotó érdekeit erőteljesebben juttatja kifejezésre a feltalálói elv. Másrészt ugyancsak megalapozott az a nézet, amely szerint komoly bizonyítási nehézségekhez vezetne annak következetes érvényesítése, s a jogbiztonság szempontjai inkább a bejelentői elv mellett voksolnak. Kristálytisztán szinte egyetlen jogrendszerben sem jut érvényre egyik hivatkozott elv sem.205 Inkább csak hangsúlyeltolódásokról, kompromisszum-variánsokról, tendenciákról beszélhetünk. A common law rendszerek (elsősorban az USA szabadalmi joga), illetőleg az azoktól befolyásolt jogrendszerek alapvetően a feltalálói elvet vallják, azonban napjainkban erős eróziója figyelhető meg, a nemzetközi tendencia a bejelentői elv erősödő népszerűségét jelzi.206 A tipikus megoldásnak azt tekinthetjük, hogy a vonatkozó jogszabály elvileg lerögzíti a feltaláló eredeti jogosultságát, nem vizsgálja azonban, hogy a bejelentő szabadalmi igényét valóban a feltalálóra vezetheti-e vissza. Vélelmezi a bejelentő jogosultságát, lehetőséget biztosítva azonban — rendszerint bírói úton — a vélelem megdöntésére.207 Részben ehhez a kérdéskörhöz kapcsolható az a probléma, miképpen értékelik az egyes jogrendszerek — újdonságrontás szempontjából — a feltaláló bejelentés előtti publikációját. Egyes jogrendszerek szigorú álláspontra helyezkednek (a magyar is), azaz újdonságrontónak tekintendő az elsőbbségi időpont előtti nyilvánosságra hozatal még akkor is, ha magától a feltalálótól ered. Más jogrendszerek — az alkotó érdekeinek nagyobb súlyt adva — bizonyos (6 hónap, 1 év) türelmi időt engednek, amelyen belül történő bejelentés esetén a saját publikációt nem tekintik újdonságrontónak.208 Az utóbbi álláspont ellenzői a jogbizonytalanság veszélyeire hivatkoznak. Ezzel kapcsolatban arra is rá kell mutatni, hogy nem csak országon belüli bizonytalansággal kellene adott esetben számolni, hanem — éppen az iparjogvédelem intenzív nemzetközisége folytán — az 204 Somorjay O.: A külföldi szabadalmi jog néhány további jellemzője, in: Külföldi szabadalmi és védjegyjog (szerk. Vida S.) Budapest, 1968. 205 Mint szélső példákra lehet utalni egyrészt az iraki szabadalmi törvényre, amely kizárólag természetes személy (feltaláló) részére engedélyezi a bejelentést, a szabadalom átruházását csak a szabadalom megadását követően teszi lehetővé, másrészt pl. a görög törvényre, amely jogi személy részére is engedélyezi a bejelentést. 206 így legújabban a hagyományosan feltalálói elvet valló angol jogrendszer is áttért a bejelentői elvre (1977. évi Patent Act, 7.§), sőt hasonló reformelképzelések az USA szabadalmi jogával kapcsolatban is felmerültek. Ld. D. W. Banner: The recent proposal to change the United States patent system, Patent Law Review, 1970.; T. Bodewig: Zur Reform des amerikanischen Patentrechts — Die Novelle von 1980 und weitere Reformbestrebungen, GRUR Int. 1982/1. 207 Ez a megoldás jellemzi az Európai Szabadalmi Rendszert is. Ld. P. Mathély: Le droit européen des brevets d'invention, Paris, 1978.; J. Van Benthem: Le brevet européen. Prop. ind. 1974/1.; L. Liuzzo: Inhaberschaft und Übertragung des europäischen Patents, GRUR Int. 1983/1. 208 így pl. az olasz törvény (17.§), a japán (30.§), továbbá az ausztrál, az NSZK törvények szerint. 85
