Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
Aligha vitatható, hogy a biológia terén alkotók, az új növény- vagy állatfajták kitenyésztői, nemesitől semmivel sem értéktelenebb alkotások szerzői, mint a műszaki megoldásokat létrehozó feltalálók. Az sem vitatható, hogy az ilyen alkotások túlnyomó része is szolgálati viszony kapcsán jön létre. Megoldást, szabályozást igényel tehát a nemesítők jogi védelme, nevezetesen díjazási igénye. Különösen élesen vetődik ez fel olyan jogrendszerek esetén (amint erre később kitérek, ez az uralkodó felfogás), amelyek az új fajták jogi oltalmát a szabadalmi rendszeren kivül, speciális fajtaoltalommal biztosítják.196 Hazai jogunk az új növény- és állatfajták oltalmát a szabadalom intézményével nyújtja, így a nemesítők díjazására is értelemszerűen a szolgálati találmányok feltalálóira vonatkozó előírások alkalmazandók. Hatályos jogunk alapján az jelentkezhet zavaró körülményként, hogy a fajtaminősítés — alapjában igazgatási jellegű — szabályai a nemesítők díjazásáról (jutalék) is tartalmaznak előírásokat. De lege ferenda a két szabályrendszer harmóniájának megteremtése adhat megoldást, de lege lata azonban aggály nélkül alkalmazható az a gyakorlat, amelyet hatályos jogunk a találmánnyá fejlődő újítások esetén ismer,197 azaz nem lehet akadálya a kettős jogcímen történő díjazásnak, azzal azonban, hogy a szabadalomra épülő találmányi díjba a nemesítői jutalék beszámítandó (mintegy előlegként felfogva azt). Közös találmányok 56. Az előzőekben az alkotók érdekeinek más (felhasználói, munkáltatói) érdekekkel történő ütközésével összefüggő kérdéseket tárgyaltunk. Sajátosak azok a konfliktusok, amelyek az alkotók ,.belső” érdek-összeütközésébö\ fakadnak. Szellemi (műszaki) alkotás nem csak egyéni erőfeszítésekből születhet, az alkotás gyakran többek alkotó jellegű együttműködésének eredménye. Ha szerzői jogi analógiákra támaszkodunk, alighanem megalapozott az a nézet, amely szerint a műszaki alkotások esetén a tipikus a szerzőtársi kapcsolat, azaz az alkotás önálló részekre nem bontható (ha a társszerzőihez hasonló kapcsolat — összefüggésben pl. a találmány egységére vonatkozó koncepcióval — teljesen ki nem is zárható). Ehhez képest az alkotótársak szoros egységet alkotnak, ami nem zárja ki, csak nehezen megoldhatóvá teszi, belső konfliktusaikat. A közös találmányokra, közös szabadalmakra vonatkozóan találunk elsősorban előírásokat az egyes jogrendszerekben (ezek — mutatis mutandis — irányadóak lehetnek az újítások, ipari minták tekintetében is). Egyes jogrendszerek lakonikusabbak, esetleg csak a közös tulajdon szabályainak alkalmazására utalnak, mások részletesebb szabályokat rögzítenek. Tipikus szabálynak azt tekinthetjük, hogy bármelyik szabadalmastársnak joga van a találmánynak saját tevékenységi 196 H. G. Hesse: Züchtungen und Entdeckungen neuer Pflanzensorten durch Arbeitnehmer, GRUR 1980/5.b. 197 „Az állami minősítésben részesített növény- és állatfajta esetén a szabadalmas, illetőleg a feltaláló — az adott szerződés megkötése során a szabadalmas választásától függően — a találmányi vagy a növény- és állatfajták minősítésére vonatkozó jogszabályok szerinti díjazást érvényesítheti” (a 24/1984. (VII. 1.) MT sz. r.-tel módosított 11/1983. (V. 12.) MT sz. r. 4/A§-a). 82
