Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
54. A szolgálati viszonyban létrehozott ipari mintákra vonatkozó kifejezett szabályozással — annak ellenére, hogy a formatervezői tevékenység tipikusan vagy leggyakrabban munkaviszonyban kerül kifejtésre — gyakorlatilag alig találkozunk.192 A formatervezői tevékenység alkotó jellegének elismerését alapvetően helyesen juttatja kifejezésre az ipari minták oltalmáról szóló hatályos magyar jogszabály.193 (A szolgálati minta alkotójának díjazására vonatkozó szabályok túlzottan szerzői jogias megközelítése erősen vitatható.) 55. Röviden szót kell ejteni az alkotók néhány sajátos kategóriájáról, így a know-how szerzőjéről, a software-alkotókról, a nemesítőkről. A know-how fogalmáról később (99—100. pontok) lesz szó. Itt csupán arra szükséges utalni, hogy a know-how-nak két jellegzetes variánsával találkozunk. Amikor a know-how tulajdonképpen akkumulált olyan (vállalati) tapasztalat, ismeretanyag, amelynek konkrét létrehozói nem állapíthatók meg, az alkotók jogi helyzete, elsősorban díjazási igénye fel sem merül megoldandó problémaként. Az olyan know-how esetén azonban, amelynek alkotója (alkotói) ismert, a díjazás iránti igény megalapozott lehet. Hazai jogunk szerint többékevésbé megoldott az egyébként szabadalomképes, de üzletpolitikai meggondolásokból nem szabadalmaztatott megoldások alkotóinak díjazása (legfeljebb a forrásproblémák miatt kell a korábban hivatkozott szabadalomjogi „trükköt” alkalmazni). A nem szabadalomképes — de értékes — know-how szerzőjének díjazása nem megoldott, pontosabban a gyakorlat ellentétben állónak látszik a Ptk hivatkozott koncepciójával.194 Ilyenkor a know-how alkotója akkor érvényesíthet sikerrel díjazási igényt, ha a megoldást „újításként” nyújtja be. A software jogi oltalmával kapcsolatos elméleti kérdéseket és jogszabályi megoldásokat ugyancsak később (85. pont) érintem. Itt csupán arra szükséges kitérni, hogy bizonyos esetekben megalapozott lehet a software-szerzőnek, mint újítónak vagy know-how alkotónak minősítése, s ehhez igazodó díjazása, elsősorban a „rutin” software-ek esetén. A magyar tételes jog és bírósági gyakorlat ma már egyértelműen a szerzői jog körébe utalja a „valódi”, egyéni-eredeti software-ek jogi oltalmát, s így szerzőinek díjazására is a szolgálati művekre vonatkozó szabályok kerülnek alkalmazásra.195 jogalkotó szándéka, jogpolitikai törekvése ezzel az volt, hogy a műszaki értelmiséget (mérnököket, technikusokat) nagyobb arányban vonja be az újítási tevékenységbe, részvételi arányuk ugyanis a statisztika tanúságai szerint indokolatlanul alacsony (nem egészen 20%-os) volt. Az 1983. július 1-től hatályos új szabályozás értékelésére, esetleges értelmezési problémáira vagy negatív konzekvenciáira még nincs elegendő gyakorlati tapasztalat. 192 A Sri Lanka-i törvény pl. részletesen, a mexikói a szolgálati találmányokra vonatkozó szabályokra utalással rendezi a szolgálati minták kérdéseit. 193 Az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. tvr. 3.§(2) bek.-e szerint, ha a munkáltató az alkotó írásbeli megkeresésére 60 napon belül nem nyilatkozik, a szolgálati minta tekintetében a rendelkezési jog a szerzőt illeti meg. 194 Legf. B.Pf.IV. 20.306/1980. (BH 1980/12. 468 ). 195 A 15/1983/VII. 12/MM sz. r.-tel kiegészített Szjt. Vr. l .§ (1) bek. Software esetén a szolgálati mű alkotóját a bevétel 10—30%-a (és nem az általános szabályok szerinti 60—80%-a) illeti meg. (Sqt. Vr. 12.§) 6 81
