Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
jelenti, hogy a vállalat számára kedvezőbb jellegű források (műszaki-fejlesztési alap, költség) terhére csak akkor számolható el a feltalálót megillető díj, ha a találmány szabadalmi oltalmat nyert. Nem számol kellően ez a szabályozás azzal a közismert — és nemzetközi tendenciaként jelentkező — jelenséggel, hogy bizonyos műszaki megoldások, találmányok gazdaságilag előnyösebb hasznosítása adott esetben éppen a szabadalmazás mellőzését és a találmánynak bizalmasan, know-how-kénti kezelését indokolja. Az ebből eredő nehézségeket enyhíteni alkalmas szabadalmi jogunknak az a módosítása, amely szerint mód van a bejelentés közzétételének mellőzését kérni, illetőleg a szabadalom megadását követő 30 napon belül a szabadalomról ex tunc hatállyal lemondani. Ebben az esetben megvan ugyan a kedvezőbb pénzügyi forrás felhasználásának „szabadalmi” alapja, a találmány azonban nem kerül publikálásra, megőrzi know-how jellegét.187 53. A kisebb jelentőségű megoldások, újítások szerepe minden modern termelési struktúrában elismert. Az újítások nem korszakalkotó, forradalmi változásokat eredményeznek, de éppen tömeges hasznosításuk folytán komoly gazdasági hasznot, megtakarítást jelentenek, kreatív munkára, gondolkodásra ösztönzik nem csupán a „profi” fejlesztőket, posszibilis feltalálókat, hanem a fizikai munkások igen széles körét is. Az újítások gazdasági jelentőségét a tőkés vállalatok is felismerik, s nemritkán eredményesen ösztönzik.188 Intézményes szabályozásukra azonban (ami a szocialista jogrendszerekre jellemző) rendkívül ritkán kerül sor, s akkor sem honorálva alkotó, a rutintevékenységet minőségileg meghaladó jellegüket.189 A szocialista jogrendszerek konzekvensen építik be az újításokra vonatkozó szabályokat a hagyományos iparjogvédelmi intézményrendszerbe, elismerik az újítóknak mint alkotóknak személyhez fűződő jogait (az újítás szerzősége, prioritási vélelem stb.), s emellett alanyi jogukat is a munkabéren felüli díjazáshoz.190 (A munkaköri kötelezettség figyelembevétele itt nagyobb szerephez jut, mint a szolgálati találmányok esetében, esetleg magának az újításnak megállapíthatóságát is kizárja.)191 187 Szt. 50.§ (4) bek., ill. Szt. Vr. 28.§ (4) bek. 188 Számos — különösen amerikai és nyugatnémet — nagyvállalat építette ki az ún. vállalati javaslatok ösztönzésének hatékony rendszerét. Ld. erre Röpke, Szilvay, op. cit. 189 Kivételt képez az NSZK joga, ahol a hivatkozott 1967. évi jogszabály (Arbeitnehmererfindungsgesetz) bizonyos rendelkezései a nem „schutzfahig” alkotásokra, azaz újításokra is kiterjednek. Ld. Reimer—Schade—Schippet, Röpke, op. cit. 190 Valamennyi európai szocialista ország jogrendszere tartalmaz speciális normákat az újítási jogról, vagy önálló jogszabályban vagy — gyakran — a felfedezések és találmányok kérdéseivel együtt, komplex jellegű jogszabályokban (pl. bolgár, szovjet, csehszlovák jog). A magyar újítási jog fejlődéstörténetére és elvi problémáira ld. Bérczi I.: Az újítói jog elvi, joggyakorlati és kodifikációs kérdései újítómozgalmunk fejlődésének tükrében (Disszertáció, kézirat), Szeged. 1975. 191 Korábban a magyar újítási jog álláspontjai is az volt, hogy az újítás fogalmi elemei közé tartozik a munkaköri kötelesség hiánya, azaz akinek a javaslat előterjesztése szolgálati kötelessége, annak javaslata csak kivételesen — jelentős alkotói teljesítmény fennforgása esetén — volt újításnak minősíthető. A 10/1983. (V. 12.) MT sz. r. kiiktatta a munkaköri kötelesség szempontját az újítás kritériumai közül, ennek teljes vagy részleges fennforgása a díj megállapítása során vehető figyelembe. A 80
