Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
fórumok jönnek számításba.182 A díjazási igényt elismerő jogrendszerek ritkán rendelkeznek a díjazás mértékéről (erre elsősorban a szocialista jogokban találunk példát),183 inkább csak a díjazás „méltányosságára”, megfelelő mértékére stb. utaló elvi állásfoglalást rögzítenek.184 A magyar jog 1969-től nem alkalmazott — korábbi megoldásaitól eltérően —jogszabályi tarifákat, irányszámokat, a szerződési és bírósági praxisban azonban kialakultak — ha egyes nézetek szerint nem is mindig konzekvensen — bizonyos elvek és tipikus arányok,185 A feltalálót megillető díj alapja a vállalati hasznos eredmény, a díjkulcs pedig alapvetően ahhoz igazodik, a találmányt a vállalat belső tevékenységében hasznosítja-e, tehát a találmányt termékben materializálva értékesíti-e, vagy magát a szellemi alkotást értékesíti (átruházás vagy licencia formájában). Ennek kapcsán merül fel az az elvi kérdés, a feltaláló milyen tevékenységét kell alapul venni a díj megállapításánál, kizárólag a valóban kreatív, a találmány létrehozásához vezető tevékenység vagy az értékesítésben (továbbfejlesztés, kísérletek, esetleg szervező-marketing tevékenység, betanítás stb.) való tevékeny közreműködést (is). Ezek a tevékenységfajták szorosan kapcsolódnak, elvileg helyeselhető az a koncepció, amely a feltaláló és vállalat folyamatos együttműködésére ösztönöz, érdekközösségükre épít, esetleg azzal a konzekvenciával is, hogy a díjazási arány adott esetben eltér a szoros értelemben vett feltalálói fázisban elismert arányoktól (több feltaláló esetén). Az 1983. évi módosítás ismét bevezeti a konkrét díjkulcsokat, ezek azonban elvileg orientáló, diszpozitív jelleggel kerültek rögzítésre, nem kötve meg sem a vonatkozó vállalati szabályzatok, sem a szerződő felek kezét. Mind a szerződéskötési, mind a bírósági praxis számára azonban megbízható eligazítást nyújtanak az — egyébként a korábbi gyakorlatban kialakult, fent hivatkozott meggondolásokra épülő — elvek, kiinduló értékek, t, díjkulcsot szokásosan növelő vagy csökkentő faktorok átgondolt alkalmazásához. Az is egyértelművé vált, hogy a feltaláló „közreműködői” igénybevétele sem kizárt, sőt kívánatos.186 Sajátos problémát jelent hatályos hazai jogunkban a feltalálói díjazás pénzügyi forrásának szabályozása. A vonatkozó pénzügyi szabályok túlzottan szabadalomcentrikusak. Ez azt 182 A francia törvény a szabadalmi hivatal mellett szervezett döntőbizottságot jelöli meg elsődleges fórumként, lehetőséget adva a döntőbizottság határozatának bírósági felülvizsgálatára; az angol törvény elsődlegesen a szabadalmi hivatal elnökét (comptroller) hatalmazza fel döntésre, ugyancsak lehetőséget adva a bírósági útra; az olasz törvény — ugyancsak bírósági döntéssel felülbírálhatóan — választottbírósági fórumot jelöl meg (állami szervek esetén az illetékes miniszter végleges hatállyal dönt); a német törvény ugyancsak a szabadalmi hivatal mellett szervezett egyeztető bizottság (Schiedsstelle) hatáskörébe utalja a vitákat, ez az eljárás általában—de nem kivétel nélkül — kötelezően megelőzi az esetleges bírósági eljárást. Ld. Chavanne—Burst, Cornish, Röpke, op. cit., illetőleg PÁLOS Gy.: A francia szabadalmi törvény módosítása, UL 1978/22. 183 Pl. Csehszlovákiában a Találmányi és Felfedezésügyi Hivatal 1972. évi rendelete a felfedezések, találmányok, újítási javaslatok és ipari minták szerzőinek díjazásáról részletes tarifákat tartalmaz; hasonló tartalmú és részletességű a szovjet Találmány- és Felfedezésügyi Állami Bizottság által 1974-ben kiadott utasítás is. 184 A hivatkozott törvények „igazságos”, „méltányos”, „ésszerű” stb. díjról szólnak. 185 Törö K..: Bírósági gyakorlat szabadalmi ügyekben (MIÉ tanfolyami jegyzet, II/3.), Budapest, 1980.; Bacher V.: A találmányi díjazás joggyakorlatának időszerű kérdései, MIÉ Közleményei, 22. 186 11/198 3. (V. 12.) MT sz. r. 4.§„ ill. S.§. (3) bek. 79
