Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
maga kísérelhesse meg találmánya gazdasági lehetőségeinek kiaknázását. Az előbbiekben megfogalmazott javaslatokat a szabadalmi jog 1983. évi módosítása részben honorálta is, amikor felhatalmazta egyrészt a szolgálati feltalálót arra, hogy a szolgálati jogosult bejelentési késlekedése (a találmány létrejöttéről történt informálást követő 90 nap) esetén szabadalmi bejelentést tegyen (a szolgálati jogosult helyett, tehát a találmány szolgálati jellegét nem érintve), illetőleg arra, hogy ha a szolgálati jogosult a feltaláló által tett bejelentésről kapott értesítést követő 60 napon belül nem nyilatkozik arra nézve, hogy a találmányra igényt tart, saját nevében — immár „másodlagos” rendelkezési joga alapján — folytassa a szabadalmi eljárást.177 Részben e kérdéshez kapcsolódó gyakorlati problémák merülnek fel a szolgálati találmányokkal kapcsolatos munkajogi kötelezettségek tartalmát és tartamát illetően. Munkaszerződésekben, esetenként jogszabályban is rögzített kötelezettsége gyakran a dolgozónak, hogy a találmánnyal kapcsolatos titoktartás a munkaviszony megszűnését követően is bizonyos ideig terheli178 (ennek különösen a nem szabadalmazott, hanem knowhow-ként hasznosított találmányok esetén van jelentősége), illetőleg hogy tartózkodni köteles a munkáltatót megillető szabadalom megtámadásától.179 Ugyancsak szokásos" vélelem, hogy a munkaviszony megszűnését követő bizonyos időn belül létrehozott találmány a korábbi munkáltató javára szólóan szolgálati jellegű.180 A rendelkezési jog kivételessége, illetőleg másodlagossága mellett a feltalálói vagyoni érdekek alapvetően a díjazási igény elismerésében nyernek kifejezést. Amint láttuk, ebben a vonatkozásban az egyes jogrendszerek álláspontja eltérő. Változatlanul vannak olyan jogalkotói álláspontok, amelyek szerint — vulgárisán fogalmazva — az alkotó jellegű munka is meg van fizetve a munkabérrel, ezt meghaladó díjazásra a feltaláló nem tarthat igényt. Más jogrendszerek a kérdés megoldását a munkajogi szabályozás, illetőleg a (kollektív) munkaszerződések hatáskörébe utalják. Ismét mások elvileg lerögzítik a feltalálónak azt a jogát, hogy alkotó munkájáért a munkabérén felül is díjat követelhessen, ezt esetleg bizonyos feltételekhez kötik, pl. a találmány jelentőségéhez, hasznos gazdasági eredményéhez, a feltaláló munkaköréhez stb.181 A díjazási igény érvényesítését illetően is több változattal találkozunk, egyeztető bizottsági, arbitrázs jellegű, igazgatási, bírósági 177 Az 1983. évi 5. tvr.-rel módosított Szt. 9.§.(3) bek. 178 így francia törvény l,er cikk (3) bek. 179 Dolder, op. cit. i8° pi £2 01332 törvény 26.§-a a munkaviszony megszűnésétől számított egy éven belül bejelentett találmány esetén vélelmezi a szolgálati jelleget. A brazil törvény ugyancsak egyéves, a jugoszláv 6 hónapos ilyen vélelmi időt állít fel. 181 Az olasz törvény a találmány „fontosságát”, az angol törvény a találmánynak köszönhető .jelentős nyereséget” jelöli meg ilyen tényezőként. 78
