Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
munkáltató csak a neki történt átadással szerzi meg az e vonatkozású döntés jogát, az átadás időpontjáig a feltaláló szolgálati találmány esetén is dönthet a titokban tartás mellett. Ebben az esetben a munkáltató munkajogi szankciókat érvényesíthet (más jogviszony esetén szerződésszegésre építő konzekvenciákat), nem követelheti azonban sikerrel a találmány átadását.173 A feltaláló vagyoni érdekeit elvileg az a megoldás tükrözné legpregnánsabban, amely szolgálati találmány esetében is a feltaláló javára állapítja meg a szabadalmi igényt, általában a rendelkezési jogot. A hivatkozott szabályozási variánsok között kivételesen kerül erre sor.174 A tipikus megoldás a rendelkezési jognak a munkáltatóra telepítése, mégpedig vagy ex lege, ha úgy tetszik eredeti szerzésként, vagy — esetleg határidőhöz kötött — nyilatkozatától függően.175 A szoros értelemben vett szolgálati találmányok esetén ez védhető álláspont. Felmerül azonban annak indokoltsága, hogy a szolgálati találmányok tekintetében biztosíttassék a feltaláló „másodlagos” rendelkezési joga. Korábbi szabadalmi jogunk e vonatkozásban elfoglalt álláspontja jogos bírálatot kapott. A szabadalmi igény, illetőleg a szabadalmi jog ugyanis csak akkor szállhatott át a feltalálóra, ha a vállalat a javára kifejezetten lemondott.176 Megalapozott az a nézet, amely szerint a feltalálói érdekek e tekintetben erőteljesebb oltalmat érdemelnek, nevezetesen be kellene vezetni a vállalat nyilatkozati kötelezettségét a szabadalmazást, illetőleg — pl. megadott szabadalom esetén — a hasznosítást illetően, s amennyiben a vállalat megfelelő — esetleg jogszabályban is rögzítendő — határidőn belül nem nyilatkozik, ehhez a feltaláló javára történő lemondás vélelme fűzendő, illetőleg a kedvezőtlen nyilatkozat esetén, amennyiben ez visszaélés jellegű, a rendelkezési jognak a feltalálóra való átszállását kellene jogszabályilag rögzíteni. A lényeg az, hogy a találmányt megfelelően hasznosítani nem kívánó szolgálati szabadalmas ne gátolhassa meg a feltalálót, hogy — természetesen ennek kockázatát is vállalva — konfliktust oldotta fel a szabadalmi jog 1983. évi módosítása, amely szerint .......a szabadalmi oltalomból eredő díjigényt nem érinti, ha a termékben vagy eljárásban egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű jellemzővel vagy a szabadalmas, illetőleg a feltaláló által a hasznosító rendelkezésére bocsátott javított jellemzővel helyettesítettek” (Szt.Vr. 6/A.§./2/bek.). 173 Világhy. op. cit. (21. lj.) p. 96.; ellenkezőleg Törő K.: Személyiségvédelem a polgári jogban. Budapest, 1979. pp. 621—622.; idem: A műszaki szellemi tevékenység szabadalomtól független jogvédelme, MIÉ Közleményei 21/1. 174 Ld, a japán törvény megoldását. Esetenként megoldási variánsként felmerült a vállalat és feltaláló közös szabadalmának megállapítása, ezt azonban általában kevéssé szerencsés konstrukciónak ítéük. Ld. erre a 165. lj.-ben hivatkozott AlPPI-dokumentumokat. 175 Az osztrák szabadalmi törvény 4 hónapos, az NSZK szabadalmi törvénye ugyancsak 4 hónapos határidőt állapít meg. A brazil törvény előírása szerint, ha a vállalat a szabadalom megadását követő 1 éven belül nem veszi azt használatba, a szabadalom a feltalálóra száll át. ,7# Enyhítette ezt a rendelkezést a Szt. 48.§ (5) bek.-ének az a szabálya, mely szerint, ha a munkáltató a szabadalmi eljárás során ismételt felhívásra nem nyilatkozik vagy a hiányokat nem pótolja, „... úgy kell tekinteni, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló rendelkezzék 77
