Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
műszaki fejlesztést, kiszolgáltatja őket a külföldi (gyakorlatilag tőkés, multinacionális vállalatok) szabadalmasoknak. Ezért hatékonyabb szankciók bevezetését, az import korlátozását szolgáló szabályok beiktatását a PUE intézményrendszerébe egyik kulcstörekvésükneV. minősítik, egész érdekeltségüket a PUE-ben való részvételhez, elsősorban ahhoz kötik, sikerül-e ezen a téren radikális reformokat elérni.136 Az előkészítés fázisában — ahol is a határvonalak nem is mindig a tőkés és fejlődő országok között voltak meghúzhatok137 — kidolgozták az 5 A cikk új szövegének tervezetét, amit a nairobi értekezleten — kisebb szövegezési és szerkezeti módosításokkal — az illetékes főbizottság is elfogadott. Az új szövegtervezet lényeges módosításai a hatályos szöveghez képest a következők. A cikk /1 /—/7/ bekezdései általános szabályokat rögzítenek, míg a /8/ bekezdésben a fejlődő országokra vonatkozó speciális, kedvezményes kivételek kerülnek megfogalmazásra. Az általános szabályokat illetően új, hogy kifejezetten rögzíti az egyes tagországoknak azt a jogát, hogy előírhassák az általuk végleges vagy ideiglenes (halasztott vizsgálat esetén) jelleggel oltalmazott találmányoknak az ország területén történő tényleges gyakorlatbavételét, hasznosítását. Főszabályként leszögezi, hogy a szükségletek import útján történő fedezése nem tekinthető gyakorlatbavételnek, de feljogosítja az egyes tagországokat, hogy ebben a tekintetben eltérően rendelkezzenek. A szabadalmi jog kizárólagosságával történő visszaélés esetére bármely ország jogosult szankciókat előírni, az import azonban — egyéb körülmények hiányában — önmagában nem tekinthető visszaélésnek. A kényszerengedélyre vonatkozó anyagi jogi előírások alapjában változatlanok, az űj szöveg azonban a kényszerengedély helyett a — tágabb értelmű — nem-önkéntes licenciáról beszél.138 Új szabály az is, amely lerögzíti, hogy közérdekből (elsősorban egészségügyi, élelmezési, nemzetbiztonsági, illetőleg a „népgazdaság létfontosságú szektorának fejlődését” érintő célokra) bármely szabadalmazott találmány igénybe vehető.139 Végül kifejezetten lerögzíti, hogy a nem-önkéntes licencia, illetőleg igénybevétel esetén a szabadalmast megfelelő ellenszolgáltatás illeti meg, illetőleg hogy ezekben az esetekben, továbbá a szabadalom megvonása esetén a szabadalmasnak megfelelő (magas szintű) jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. 136 Ld. különösen S. Pretnar: La protection internationale de la propriété industrielle et les diflerents stades de développement économique des états, Prop. ind. 1953/4.; Anderfelt: International Patent Legislation and Developing Countries, 1971.; C. Vaitsos: The Revision of the International Patent System Legat Considerations for a Third World Position, 1976. 137 így több fejlett ország (pl. Kanada, Spanyolország) elvileg támogatta a fejlődő országok koncepcióját. Ld. Parraghné, op. cit. (39. lj.). 138 Ez nem csupán terminológiai változás. Előfordulhat ugyanis, hogy a „licenciaadót" felügyeleti szerve utasítja a licenciaszerzödés megkötésére, s ez sem tekinthető „önkéntes”-nek. Ld. Basic Proposals (122. lj.). a WIPO főigazgatójának kommentárja. 139 Bár a PUE ezt eddig kifejezetten nem rögzítette, hallgatólagosan elfogadott elvként mindig is érvényesült. Ld. Bodenhausen, op. cit. 63
