Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
általában -- a szocialista országok is — az oltalmak függetlenségének elvét, egyetértve azzal, hogy az információs bázis javításával segíteni kell a fejlődő országokat az eljárás, vizsgálat során. Az import relevanciája gyakorlatbavételi szempontból valóban negatív hatást (is) gyakorolhat, a kérdés azonban sokkal árnyaltabban közelítendő meg, s pl. magyar szempontból — figyelemmel exportorientáltságunkra — a PUE vonatkozó szabályainak radikális átalakítása nemkívánatos. 42. A szocialista országok javaslata (általában a fejlődő országok által is támogatva) arra irányult, hogy a szerzői (feltalálói) tanúsítványnak, mint a találmányoknak a szabadalommal egyenrangú oltalmi formájának „egyenjogúsítása” — a jelenleginél szélesebb körben — tükröződjék a PUE szabályaiban.130 (Erre a kérdésre a későbbi fejezetekben térek ki részletesebben.) 43. Az árujelzőkre vonatkozóan is több javaslat került megfogalmazásra. Ilyen pl. a védjegyhasználati kötelezettség előírása, a kényszerlicencia bevezetése védjegyek (és ipari minták) esetén is, a közismert védjegyek oltalmának lajstromozáshoz kötése. Az előkészítés során e javaslatokat illetően alapos aggályok merültek fel. A kényszerlicencia nevezetesen nem fér össze a védjegy vagy az ipari minta jellegével, funkciójával, ilyen szankció bevezetése nem is ígér gazdasági előnyt. A védjegyhasználati kötelezettség előírása egyre több jogrendszerben megtörténik, de — úgy tűnik — erre nézve kötelező norma univerzális szintű bevezetésére még nem érett meg az idő. Kívánatos lehet a jelenlegi 5 C.l. cikk olyan értelmű kiegészítése, amely a minimális türelmi idő tartamát (pl. a nemzetközileg tipikusnak mondható 5 évet) meghatározza. A közismert védjegyekre vonatkozó jelenlegi rendelkezés pedig nyomós fogyasztói érdekek védelmét szolgálja, ezért fenntartása — esetleg szélesítése — kívánatos.131 Igen jelentős javaslatot fogalmaztak meg a fejlődő országok a földrajzi megjelölések szabályait illetően, tulajdonképpen a védjegy és eredetmegjelölés lehetséges (sőt reális) konfliktusainak feloldása érdekében is. A javaslat lényege, hogy a földrajzi eredetre utalást — akár önállóan, akár védjegyként — tilos használni másnak, mint az adott ország (régió) területén tevékenykedőknek. Az ilyen hamis utalást tartalmazó védjegy oltalmát meg kell tagadni, illetőleg a már megadott oltalmat megvonni. Egyben javasolták, hogy minden fejlődő országnak joga legyen kezdetben 200 — kétévenként tízzel növelhető — földrajzi megnevezést megjelölni, amelyekbe ütköző védjegyekre a fenti tilalom vonatkoznék. 130 M M. Boguszlavszkij: Mezsdunarodnoje ekonomicseszkoje i naucsno-technicseszkoje szotrudnyicsesztvo i razvityíje szovjetszkovo zakonodatyelsztva v oblasztyi izobretatyelsztva, VI 1980/1.; D Schack: Die Aufgaben der Diplomatischen Konferenz zur Revision der Pariser Verbandsübereinkunft zum Schutze des gewerblichen Eigentums, N 1979/12. 131 Lonlai (94. lj.), op. cit. 59
