Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
préférentiel sans réciprocité) elve, néhány kérdésben ez közvetlenül jelentkezik. így olyan új cikk beiktatását javasolták a PUE-be, amely a fejlődő országok állampolgárai (és jogi személyei) részére 50%-os kedvezményt adna bármely más uniós országban történt bejelentés vagy eljárás esetén fizetendő díjak tekintetében. Hasonló tartalmú olyan új cikk beiktatását is javasolták, amely a fejlődő országok bejelentői számára az uniós elsőbbségi idő ugyancsak 50%-kai történő meghosszabbítását tenné lehetővé. Végül a PUE-be beiktatni javasolnak olyan rendelkezéseket, amelyek leszögeznék a fejlődő országok iparjogvédelmi infrastruktúrájának fejlesztésére irányuló törekvéseket, a képzési-jogi-műszaki-információs támogatás programjának kialakítását és anyagi forrásait. (Korábbi fázisban olyan javaslat is elhangzott, hogy a fejlődő országokban más (fejlett) országok állampolgárai által tett bejelentések esetén magasabb illetéket, díjat fizessenek, az elsőbbségi vagy oltalmi idő — hazai bejelentésekhez képest — rövidebb legyen.) A tőkés országok képviselői elvileg ellenezték a PUE sarkalatos elvének áttörését, s ezzel lényegében egyetértettek a szocialista országok is. Ennek során rámutattak arra, hogy az elsőbbségi időnek bizonyos országok tekintetében történő meghosszabítása a vizsgálati idő általános meghosszabbodásához vezetne, ami nemkívánatos. Arra is utaltak, hogy a kívánt illetékkedvezmény — figyelemmel a fejlődő országok rendkívül szerény reprezentációjára a szabadalmi bejelentések terén — aligha jelentene számottevő előnyt. Az esetleges ilyen kedvezményeket célszerűbb kétoldalú megállapodások körébe utalni. Honorálhatónak ítélték a fejlődő országok iparjogvédelmi infrastruktúrájának támogatására irányuló igényt. 41. Számos konkrét javaslat vonatkozik a szabadalmakká1 kapcsolatos PUE- rendelkezésekre. Ilyen mindenekelőtt a PUE 5 A cikkének olyan átalakítása, amely a használatba nem vételhez fűzött szankciókat (megvonás, kényszerengedély) erősíti (erre a 45—47. pontokban térek ki részletesebben). Ezzel kapcsolatos az a javaslat is, amely az importot nem minősítené gyakorlatbavételnek, csak az országon belüli tényleges hasznosítást, gyártást. Idetartozik a szabadalmak függetlensége elvének korlátozására, az eljárási szabadalmakkal kapcsolatos 5‘»ua,cr cikk törlésére, bizonyos speciális szabadalomfajták (pl. technológiaátadási vagy iparfejlesztési szabadalmak) beiktatására vonatkozó javaslat is, továbbá az ún. közbenső használat129 (az elsőbbségi időn belüli, de a bejelentés előtti használat) szabályainak reformjára vonatkozó javaslat. Bár a javaslatokat a fejlődő országok terjesztették elő, más országcsoportok képviselői közül is számosán elvileg egyetértettek a találmányok gyakorlatbavételét biztosító közérdekű korlátok bevezetésével, illetőleg szigorításával. Fenntartandónak ítélték viszont 129 Részletesen P. Kunz-Hallstein: Zur Einführung eines „Zwischenbenutzungsrechts” in die Pariser Verbandsübereinkunft, GRUR Int. 1978/5. 58
