Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
oltalmát az egyes jogrendszerek elsősorban a versenyjog szabályai segítségével biztosítják, csak néhány jogrendszer ismer erre nézve speciális szabályozást.95 Ez a „határterületi” jelleg, tehát árujelzői és versenyjogi minősítés még inkább vonatkozik a „másik” Madridi Megállapodásra., amelyet ugyancsak 1891-ben kötöttek az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozására. (1911-ben Washingtonban, 1925-ben Hágában, 1934-ben Londonban és 1958- ban Lisszabonban felülvizsgálva, 1967-ben Stockholmban kiegészítve; jelenleg 32 tagja van.)96 A Madridi Unió tagországai kötelesek meggátolni olyan termékek forgalmazását, amelyek a származási ország tekintetében hamis vagy megtévesztő jelzést viselnek. Az ilyen termékek forgalmazása ellen elsősorban lefoglalással kell fellépni, illetőleg — amennyiben az adott ország jogrendszere ezt a lehetőséget nem ismeri — behozatali tilalommal meggátolni azt. Minimálisan a védjegyjog vagy a kereskedelmi névre vonatkozó szabályok alkalmazása kötelező, méghozzá a belföldiekre vonatkozó szankciókkal azonos módon. A lefoglalás akár a gyártó országban, akár az import során eszközölhető (kivételt képeznek a tranzitáruk). Az áru forgalmazója jogosult ugyan az árukon saját nevét és címét akkor is feltüntetni, ha a termék nem az ő származási országában készült, de köteles olyan jelzést is alkalmazni, amely „... elegendő az áru valódi származásával kapcsolatos mindennemű tévedés eloszlatására” (3. cikk). Nem csupán a hamis származási jelzéssel ellátott termék tényleges forgalmának megakadályozására kötelesek a tagországok, hanem az ilyen utalásoknak a hirdetési, reklámtevékenység során való használata tekintetében is. Az ipari mintákra vonatkozó mellékegyezmények 33. Az ipari minták területén is született — a strasbourgi és nizzai megállapodásokhoz hasonló — a nyilvántartást, vizsgálatot, kutatást elősegítő klasszifikációs megállapodás. Az ipari minták nemzetközi osztályozásáról szóló 1968. évi Locarnói Egyezmény (jelenleg 15 tagja van97) kötelezi tagországait, hogy lajstromaikban, illetőleg a mintaoltalommal kapcsolatos okiratokon — fő vagy kiegészítő rendszerként — a nemzetközi osztályozást alkalmazzák. Az Egyezmény 31 osztályt ismer, amelyek további alosztályokat is tartalmaznak. Az ipari mintákra vonatkozóan is találunk a madridi és lisszaboni megállapodásokkal rokon egyezményt, az 1925. évi Hágai Megállapodást (felülvizsgálva 1934- ben Londonban, 1960-ban Hágában, kiegészítve 1961-ben Monacóban, 1967-ben Stockholmban és 1975-ben Genfben) az ipari minták nemzetközi letétbe he-95 így pl. a bolgár jogrendszer. Részletesebben Bognár I.-né.: A származási megjelölések oltalmának aktuális problémái, SZK 1978/3. 96 A stockholmi szöveg Magyarországon kihirdetve az 1970. évi 18. tvr.-rel. 91 Magyarországon kihirdetve az 1973. évi 29. tvr.-rel. 47
