Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
31. Amíg a védjegyoltalom az egyéni érdekek oltalmát, az áruk és vállalatok kapcsolatait tükrözi, az eredetmegjelölések és származási jelzések (együttesen földrajzi jelzésekként is szerepelnek) megfelelő jogi oltalma országok, régiók „kollektív” érdekeit fejezi ki. Ezen a téren a nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés még nem tanúskodhat kiemelkedő eredményekről. Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajtstromozására kötött 1958. évi (1967-ben Stockholmban revideált) Lisszaboni Egyezménynek jelenleg mindössze 16 ország a tagja.92 A Lisszaboni Unió tagországai kötelesek a többi tagországot megillető eredetmegjelöléseket hatékonyan oltalmazni, feltéve hogy ezt az oltalmat a származási ország jogrendszere is biztosítja,93 illetőleg hogy a jelzés nemzetközi regisztrálásra került. Eredetmegjelölésnek kell tekinteni (2. cikk) az ország, táj vagy helység nevét, amennyiben azt onnan származó olyan termék megjelölésére használják,,,. . . amelynek minőségét vagy jellegét — kizárólag vagy lényegében — a földrajzi környezet határozza meg, beleértve a természeti és emberi tényezőket”. Elsősorban mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek játszanak itt szerepet, de oltalomra érdemes lehet számos ipari (főként a népi iparművészet körébe tartozó) termék is. A nemzetközi oltalom igénylésére, az eredetmegjelölések regisztrálására stb. vonatkozó előírások hasonlóak a Madridi Megállapodásban rögzített szabályokhoz, ideértve azt is, hogy valamely ország hatósága a bejelentéstől, illetve a regisztrálástól számított egy éven belül közölheti, hogy nem biztosítja a kérdéses megjelölés oltalmát. Az oltalom egyébként nem csupán a regisztrált jelzéssel azonos jelzések használata ellen nyújt oltalmat, hanem a közvetett jogsértéseket (pl. fajta, típusú, -szerű stb. utalások alkalmazását) is szankcionálja. Fokozza a nemzetközi oltalom hatékonyságát annak lényegében visszaható hatálya. Ehhez képest, ha az oltalmazott jelzést valamely tagország területén a regisztrálást megelőzően már használták, ez nem alapít „előhasználati” jogot, csupán kétéves türelmi időt kell a használónak biztosítani az abbahagyásra. Védjegyjogi szempontból rendkívül jelentős a Megállapodásnak az a rendelkezése (6. cikk), amely kizárja a nemzetközileg regisztrált jelzés fajtamegjelöléssé (tehát gyakorlatilag bárki által használható szabad jelzéssé) válását mindaddig, amíg az oltalom a származási országban fennáll.94 32. A Lisszaboni Megállapodás minősítésénél meg kell jegyezni, hogy bár általában az árumegjelölések jogterületére utaljuk, tulajdonképpen ,.versenyjogi” mellékegyezménynek is tekinthetjük, annál is inkább, mert az eredetmegjelölések 92 Magyarországon kihirdetve az 1967. évi 7. tvr.-rel. 93 Ez az oltalom lehet közvetett is, pl. versenyjogi eszközökkel. 94 E szabály fogyasztóvédelmi jelentőségére Id. Lontai E.: Fogyasztóvédelmi aspektusok az iparjogvédelem területén, AJ 1979/3. 46
