Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
alkalmazási köre átfogja a gazdasági tevékenység egészét, minden területét és szektorát. Talán egy megjegyzést. Figyelemmel a tudományos tevékenység megnövekedett szerepére, „iparszerüvé” válására, a tudomány és gyakorlat szoros kapcsolatára és a köztük levő ,,határterület” szélesedésére, a tudomány területe oly mértékben vált az iparjogvédelmi intézmények alkalmazási területévé, hogy ennek külön kiemelése a PUE szövegében megfontolást érdemel még akkor is, ha a hangsúlyozottan tág értelmezés napjainkban is különösebb aggály nélkül tekinti azt idetartozónak. Ami az iparjogvédelmi intézmények körét illeti, az univerzalitás jegyében a PUE ezt is igen szélesen vonja meg, amikor az 1. cikk (2) bek.-ében az ipari tulajdon oltalmának tárgyai között felsorolja a szabadalmat, használati és ipari mintát, gyári és kereskedelmi, továbbá szolgáltatási védjegyet, a kereskedelmi nevet, a származási jelzést és eredetmegjelölést, valamint a tisztességtelen verseny elleni védekezést. Az iparjogvédelmi intézmények felsorolása — a tradíció inerciáját is tükröző — praktikus célú, nem elvi, tudományos kategorizálást nyújt. Ebből adódik, hogy a megjelölt kategóriák olykor az oltalom tárgyára, máskor az oltalom jogi formájára utalnak, nem egyneműek és konzekvensek. Tekintsük át röviden az egyes iparjogvédelmi intézményekre vonatkozó PUE- rendelkezéseket. A PUE előírásai a legrészletesebben a találmányokra térnek ki. Igaz, a tipikus, hagyományos oltalmi forma oldaláról megközelítve, az Egyezmény elsősorban a szabadalomra, nézve rögzít rendelkezéseket, figyelemmel azonban a használati mintává1 és — a stockholmi revízió óta — a szerzői tanúsítvánnyá kapcsolatos szabályokra, joggal mondhatjuk, hogy ezek az előírások a találmányokra, a találmányok oltalmára vonatkoznak. Az uniós és kiállítási elsőbbséget, illetőleg a szabadalmak függetlenségét érintő, korábban (14—16. pontok) tárgyalt szabályokon kívül a PUE alábbi előírásai érdemelnek említést. Az 1. cikk (4) bekezdése lerögzíti, hogy az Egyezmény szempontjából szabadalomnak kell tekinteni az egyes jogrendszerekben ismert különböző variánsokat (importszabadalom, pótszabadalom, javítási szabadalom stb.) is. Nem ad a PUE előírást arra nézve, milyen feltételek esetén igényelhető a szabadalom, az ún. materiális kritériumok meghatározása az egyes jogrendszerek kompetenciájába tartozik. Tartalmaz azonban néhány általános előírást, ami a találmányokhoz fűződő érdekek minimális oltalmát biztosító anyagi jogi szabályok egységesítését célozza. Ilyen nevezetesen a 4qua,er cikknek az a szabálya, amely megtiltja az oltalom megtagadását vagy megvonását pusztán arra hivatkozással, hogy a szabadalmazott termék (vagy a szabadalmazott eljárással előállított tennék) az adott országban forgalmi korlátozás alá esik. A szabadalom adta kizárólagos joggal való visszaélés, így különösen a gyakorlatbavétel elmulasztása esetén számos jogrendszer ír elő szankciókat. Ezeknek a korlátozásoknak a „korlátozását” építi ki a PUE 5.A. cikke, nevezetesen az ún. importszabadság elvének rögzítésével, továbbá a kényszerlicencia adásának és a szabadalom megvonásának feltételei 34
