Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
meghatározásával. Idesorolhatók végül a fenntartási illeték megfizetésére vonatkozó türelmi idővel és a tranziteszközökkel kapcsolatos — már hivatkozott — rendelkezések, a termék- és eljárási szabadalom import-összefüggéseit érintő előírás (5qua,er cikk), valamint a feltalálók nevének feltüntetésére vonatkozó — ugyancsak hivatkozott — szabály. Viszonylag részletesebb szabályokat tartalmaz a PUE az iparjogvédelem másik centrális intézménye, a védjegy tekintetében is. Az ugyancsak hivatkozott (uniós és kiállítási) elsőbbségi szabályokon, az oltalmak függetlenségének elvén kívül meg kell említenünk néhány általános — az egyes jogrendszerek anyagi védjegyjogába transzponálandó — előírást. Ilyen rendelkezések nevezetesen a védjegyhasználat elmulasztásához fűzött szankciók (megvonás) során biztosítandó türelmi időre (6.C. cikk), a közismert (notórius) védjegy oltalmára (6b,s cikk), az országok címerének, zászlójának stb. védjegykénti használata tilalmára (6ter cikk), a védjegyátruházás feltételeire (6qua,er cikk), a telle-quelle védjegyoltalom speciális feltételeire (6quinqu,es cikk), a szolgáltatási és a kollektív védjegyek oltalmára (6sexies és 7bis cikkek), valamint a védjegybitorlás szankcióira (9.—10. cikkek) vonatkozó előírások. Az ipari minták tekintetében a PUE csak annak előirására szorítkozik, hogy azokat az uniós tagországokban oltalmazni kell65 (5qu,nqu,es cikk), továbbá, hogy az oltalom nem vonható meg a gyakorlatbavétel elmulasztása, illetőleg import esetén (5.B. cikk). Az uniós és kiállítási elsőbbségre vonatkozó általános szabályok természetesen az ipari mintára is vonatkoznak. A kereskedelmi név tekintetében a PUE csupán azt rögzíti, hogy azt oltalomban kell részesíteni, mégpedig bejelentés vagy regisztrálás kötelezettsége nélkül (8. cikk.). Az eredetmegjelölés és származási jelzés oltalmára a PUE csak közvetett — a hamis származási jelzést tilalmazó — rendelkezést tartalmaz (10. cikk). Végül a tisztességtelen verseny elleni védelmet ugyancsak eléggé lakonikus szabályok (10b,s cikk) szolgálják, előírva az uniós tagországok kötelezettségét a tisztességtelen verseny elleni hathatós oltalom biztosítására, és kiemelve néhány jellegzetes — tilalmazandó — tényállást, nevezetesen a megtévesztést, a hitelrontást, az összetévesztésre vezető magatartást. Láthatjuk, hogy a PUE az iparjogvédelem minden lényeges intézményére nézve — részletesebb vagy kevésbé részletes, esetenként csak az elvi deklaráció szintjén mozgó — előírást nyújt, s ezzel elvileg kielégíti az átfogott szabályozási kör vonatkozásában is az univerzalitás követelményét. 65 Nem írja elő az Egyezmény, milyen formában kell az ipari minta oltalmát biztosítani. így eleget tesz uniós kötelezettségének az az ország is, amelynek jogrendszere —ez egyre ritkább — az oltalmat pl. a szerzői jog normái segítségével biztosítja. 3' 35
